fecske22 blogja

Képzeljétek, egyszer velem megesett,
Hogy a padlásunkon egy kisveréb fennrekedt.
Repdesett keresztül-kasul szegény pára,
Egyedül csipogva, vágyva mamájára.
Én is csak onnan tudtam mindezt,
Lentről hallottam a fenti neszt.
felmásztam hát, megnézzem mi az.
S akkor látom, csodálkozva ki az.
Szegény kicsi, tőlem jobban megijedt,
Gyenge szárnyával gyorsan verdesett.
Repdesett szegény, de hiába.
A kiutat sajnos nem találta.
Próbáltam megfogta, hogy segítsek,
De ő így nézett engem ellenségnek.
Végül a nagy kergetőzés után,
Kezemben fogtam, kicsit sután.
Éreztem ahogy ver a kis szíve,
Vittem is őt le gyorsan, sietve.
Kinn az udvaron kezem kitárom,
S boldogan szállt el kis barátom.