fecske22 blogja

Homályos szobában egy gyermek sír-rí
éhesen-lázasan torkaszakadtából ordít,
ma sem kapott a szerencsétlen csecset
hiába szopja, nagyujjából tej nem csepeg.
Részeg apján a dzsörzénadrág feszül
pénz híjján az ördög ebbe kényszerül.
Ilyenkor van béke, ha a székben alszik
borvirágos arca, szájából nyála folyik.
Hazaér az anyja, szappanfoltos szoknyája
gyenge kezeivel egyre ritkábban mossa
fejét fáradtan az asztalra hajtja
nem alszik, pihen csak, közben ezt mondja:
"Legyél ügyes kisfiam, drága Pistikám,
kérlek etesd meg a csepp Marikát!"
"De anyácska, a sötétben semmit sem látok,
a kenyeres kosárban csak morzsát találok."
Sóhajt az asszony, a kamrába siet
hátha talál lisztet, krumplit pár szemet.
Ma még szerencséje van, készül a pogácsa
így kerül valamicske étel az asztalra.
Felébred az úr is jussát követelve
majd újra elalszik a kanapéra dőlve.
Örül az asszony, ma este végre pihenhet
holnap hajnalban munkába frissen mehet,
magához öleli fiát, féltőn betakarja
szerető keze a kislányt is ringatja.
Ők a szeme fénye, miattuk él még,
véreset köhög, s az óra elüti az éjfélt.