fecske22 blogja

Elment egy barát...
Black volt becses neve
vagy P. Zsolt, ki hogy ismerte.
Búcsúzom most, fáj...

Kis ideig te voltál "Apuckám"
a hű barát, ki erőt adott, talán
most majd fenn vigyáznak Rád
az angyalok és semmi sem fáj...

Fájó sebeimre balzsam voltál
öreg tölgyként szilárdan álltál
és én hinni akartam benne

hogy újra kerek egész a világ
ahol már karcom sem fáj
mert hinni kezdtem benne

törött szívem ismét dobban
zsigeremben érzem, egyre jobban
élek, és már hiszek benne

(hogy melletted szép az élet)

Mély barázdáim
az idő
betemette mind
mégis örök
sebként őrzöm
lelkem karcait,
mint megbélyegzett
koldus
minden csepp gyógyírért
talpat nyalok.

Koncként elémvetett
lerágott csont voltál,
kaptam utánad...
utolsót nyelek
enyhet adó falatjaidból
majd
meghalok.

Ma eljött az évfordulónk napja
édes szerelmednek egy éve vagyok rabja,
te vagy az, akiért szívem megdobban
szeretlek minden nappal egyre jobban.
Ha hideg éjszakán fázva remegek
tudom, hogy van nekem, kit ölelhetek,
nem melegít karodnál jobban semmi sem
olyan jó reggel felkelni melletted.
Köszönöm, hogy elnézed minden hibámat
s remélem Isten meghallja az imámat:
azt kérem tőle szerelmünk soha ne múljon el
mert szebbé teszed létemet léteddel.

A legjobbkor toppantál az életembe...
mikor azt hittem, már mindennek vége
s nem is vagyok méltó többé az életre,
napfényként könnyeim szárítottad
kedvességeddel sebes lelkem gyógyítgattad
szerelmeddel a hamuból tüzet csiholtál
csókjaiddal a semmibe új reményt hoztál.

A legjobbkor léptél be az életembe...
hol csak magány volt s bánat
ott öröm és nevetés maradt utánad
a feketeségbe új színeket hoztál
vérző sebeimre gyógyír voltál,
falat kenyér a szegény éhezőnek
nedves táptalaja az életerőnek.

(köszönöm neked...)

... hogy itt vagy nekem, s fogod a kezem,
szerelmed lágy melegét, csókod ízét
hangod simogatását, lelked szelíd vágyát,
egyszerűen csak azt, hogy lézetel
s jókor voltál a jó helyen.