fecske22 blogja

Hála Istennek! – ez volt az első gondolata, amikor aznap reggel észrevette, hogy megjött a havi vérzése. Korábban mindig felesleges nyűgnek érezte, ami megkeseríti az életét, azonban ma úgy örült neki, mintha a lottón nyert volna. Nagy volt a tét, és emiatt szinte aludni sem tudott napok óta. Gondolatai állandóan vissza-visszatértek, nem hagyták nyugodni egyetlen percre sem. Mikor arra gondolt, hogy esetleg teherbe is eshetett, kirázta a hideg és pánikrohamszerűen kapkodott levegő után. Nem, nem és nem! Ez nem történhet meg vele, nem lehet, hogy azután ami történt, még ezt is el kelljen viselnie. Megengedte magának, hogy gyors zuhanyozás helyett kicsit élvezze a fürdés nyugtató hatását. Ellazult a meleg vízben, szemét lehunyta és próbált nem gondolni semmire. Mikor már sikerült kizárnia a külvilágot és nem hallotta a vízcsap ritmikusan csöpögő zajait sem, azt hitte most jó, végre vége. Rosszul hitte.  Emlékei most is észrevétlen kúsztak fel tarkóján, mint egy fagyos fuvallat és telepedtek meg a fejében, olyan erősen, mintha újra ott lenne, mérföldekkel távolabb innen és újra átélné azt a bizonyos éjszakát.

Hazaért a munkából, fáradtan, minden vágya egy gyors zuhany volt, és aztán egy jó könyv mellett szépen elaludni, mint az elmúlt egy évben minden este. Nem is számított másra, már nem várta, hogy férje átölelje, szerelmesen simogassa, karjaiban aludhasson el, mint házasságuk első két évében. Pontosan tizenhárom hónapja nem szeretkeztek, ennyi idő óta zárta ki őt Samuel az életéből. Akkor kezdődött, mikor előléptették, részlegvezetői állást kapott, nagyobb fizetéssel. Sam azt mondta, ez egy nagy lehetőség, végre kifizethetik a házuk törlesztő részleteit, vehetnek egy másik kocsit, hogy ő se busszal járjon munkába és már gondolhatnának a gyermekvállalásra is. Ezek az indokok tökéletesen meggyőzték őt, hogy minden így lesz a legjobb. Aztán Samuel elkezdett egyre később hazajárni a munkából, arról nem is beszélve, hogy egyre sűrűbben dolgozott hétvégéken is. Ő haragudott rá ezért, de tudta, hogy így lesz a legjobb, hiszen mindig bízott a férfiban. Olyanokká váltak, mintha csupán szobatársak lennének egy kollégiumban, vagy megtűrt emberek, mert nincs jobb lehetőség. Egy ágyban aludtak, de még csak véletlenül sem értek a másikhoz. Az elején még próbálta ébren várni, de az egész napos munka után fáradt volt, mire Sam hazaért általában ő már aludt. Később úgy tett mintha aludna, mert egyre nehezebben viselte a kínos csöndeket kettőjük között, ezzel akarta büntetni férjét, ekkor még nem tudta, hogy rosszul tette. Nem ítélte el Samet ezért, hiszen tudta, hogy a munkája egész embert kíván. Mindennek az lett az eredménye, hogy nincs törlesztő részletük, lett két kocsijuk, de idegenek lettek egymásnak, így még csak esélye sem volt, hogy végre boldog anya lehessen. Igazából erre egyre kevesebbszer vágyott, hiszen egy babának szerető szülőkre és meghitt otthonra van szüksége, ami náluk egyáltalán nem volt.

Két héttel ezelőtt a mosókonyhában válogatta a szennyes ruhákat, amikor egy ismeretlen foltot vett észre férje ingjén, s ekkor tudatosult benne, az amire már gyanakodott. A felismerés olyan végérvényesen hagyott nyomot a lelkében, ahogy a vörös rúzsfolt a fehér ing nyakán. Samuel megcsalta. Előbb mentségeket keresett, próbálta magának megmagyarázni hogyan kerülhetett oda, de mindig visszatért az egyetlen lehetséges okhoz: a férjének szeretője volt. Igazából csodálkozott magán, nem lett hisztérikus, nem akarta egyből tudni mióta, kivel és nem akarta kitekerni Samuel nyakát sem. Teljesen higgadtan vette tudomásul a tényt és várta az estét, hogy a hűtlen férj hazaérjen. Mindent úgy csinált, ahogy szokott szombatonként. Kitakarította a házat, amíg a mosógép dolgozott, kiteregette a ruhákat, megfőzött két személyre, a felét betette a hűtőbe. Kijavította az esedékes dolgozatokat, közben néha felkacagott a gyerekek bakijai láttán. Mikor elfáradt megnézte a híradót, majd zuhanyozni ment és kedvenc könyvével a kezében leheveredett az ágyra. Egy kívülálló személy nem tudta volna megmondani róla, hogy valami is történt vele ma, hogy már nem az az ember, aki tegnap volt, hogy lelkében harc dúlt. Teljesen normális volt, olyan mint eddig. Egy jele volt csupán zaklatott valójának, hogy hiába próbált a könyvre koncentrálni, hiába olvasta el ugyanazt az oldalt már huszadjára, nem fogta fel egyetlen sorát sem. Azt hitte ma este már Samuel haza sem jön, végül hajnali kettőkor hallotta az ajtó nyitódását. Minden zajról tudta éppen mit csinál a férfi és hol van: Leteszi a kabátját a fogasra, besétál a konyhába, kivesz egy sört és a hideg vacsoráját a hűtőből, amit a mikróban felmelegít. Kanál és villacsörgés, eszik, majd egy halk szisszenés, iszik. Csörrenés, minden a mosogatóban landol, amit másnap ő majd elmosogat. Léptek zaja a lépcsőn egyre közelebbről, majd belép a nyitott ajtajú hálószobába. Meglepett arccal nézett Sarahra, még ébren volt. Elképzelte mi lenne, ha ma este újra próbálkozna, de aztán nem törődött vele, levetkőzött és bement a fürdőbe édes parfümszagot hagyva maga után. Mikor kijött felesége merőn nézte, szinte a veséjébe látott. Mi van? – kérdezte durván. Ekkor mintha valami láthatatlan kéz megrázta volna, feleszmélt az egész napos kábulatból és mérgesen a férjére támadt.

● Miért csinálod ezt velem Sam? Hát ennyire sem vagyok jó már neked? Annyira sem tartasz jónak, hogy szeretkezz velem? Mondd csak, legalább azzal a nővel jó a szex? Na, mi van, ne tettesd magad álszentnek, tudok mindenről. A kedves szeretőd megjelölt téged, igen jól hallottad, foltot hagyott az ingeden. Miért tetted ezt, ha szexre vágysz itt vagyok én, a feleséged vagyok az istenit! Vagy nem tartasz már elég szexisnek és kívánsz már engem? Bezzeg azzal a ribanccal jó henteregni igaz, mivel tud többet nálam? – a végén szinte már ordított, fájó lelke most került felszínre, és az egy évig gyülemlett feszültsége egyszerre robban ki, mint egy fortyogó vulkán csendes szunnyadás után.

Ekkor Samuel is dühbe gurult és ő is ordítva válaszolt a feleségének.

● Igen Sarah, megcsaltalak, és nagyon jó vele, nemcsak a szex, ő legalább szól hozzám. Nem úgy mint te, hiszen úgy viselkedtél, mintha nem is a férjed lettem volna, mire hazaértem te már aludtál, ha megsimítottam a hátad, elhúzódtál. Hát csodálod, hogy máshol kerestem gyengédséget? És ha már itt tartunk, igenis szexisnek tartalak és kívánatosnak még mindig, de közben undorodom is tőled! Olyan vagy, mint egy zombi, egy érzéketlen rongybaba. De ha ennyire kell a szex, hát megkaphatod!- nevetett szinte betegesen és az ágyra vetette magát, leszorítva őt a kezénél fogva.

Hiába volt minden tiltakozás, nem ért vele semmit. A férje erősebb volt nála, és a dühe még több energiát adott neki. Nem tehetett mást, csak könyörgött, hogy hagyja abba. Haszontalanul. Mozdulatlanul feküdt, nem érzett mást csak fájdalmat, testében és lelkében egyaránt. Soha nem gondolta volna, hogy ezt teszi vele a férfi, akit szeret. Könnyein át még látta, ahogy kéjes arccal felnyög, aztán lefordul róla. Azt már csak halványan érzékelte, hogy felöltözött és elment. Még hallotta az ajtó csapódását, majd ájultan zuhant a megnyugvást adó eszméletlenségbe. Másnap reggeltől estig ágyban maradt, alig volt ereje felállni is. A mosdóban viszont tükörképét meglátva újra belehasított a fájdalom, átélte újra azokat a perceket, visszatántorgott az ágyba és álomba sírta magát. Rettegve gondolt arra, hogy mi lesz, ha Sam hazajön, minden zajra összerezzent, de a férfinek nyoma sem volt. Hétfőn reggelre döntött, összepakolt és elhagyta a várost. Nem tud ilyen férfi mellett élni. Tudta, hogy nem csak az ő hibája, hanem a sajátja is. Megmenthették volna a házasságukat, ha mindketten máshogy viselkednek. Azonban most már késő. Vége! Elhagyta az embert, akit szeretett, akiben megbízott, aki az élete volt és egyben a gyilkosa is. Mert ott, akkor nemcsak a szerelme lett az enyészeté, hanem vele együtt benne is megszakadt valami, lelke egy részével haldoklott ő is.