Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tékozló fiú
fabion• 2019. szeptember 3. 04:19
Add oda a jussom elmegyek én innen,
Mondja a fiú az apjának , görcsössen ! Apa a fiára néz , szemével könyörög , Fiam , Te itt vagy itthon itt az otthonod !Fiú megkapja az apját , add ide a pénzt ! Mit tehet szegény pára , a fiú célt ért ! Köszönés nélkül , úgy viharzott el a fiú , Az agyában apja ellen forrt a bosszú .
De hogy miért ? Mi is történt valójában ? Az anya ott fekszik a koporsójában . Több éves hosszú betegség után , Egy szó nélkül , eltávozott egy délután !
A fiú szentül hitte hogy apja miatt történt , Most pedig bosszúból elment töle tüstént ! Mit tehetett volna szegény apa bánatában ? A pohár fenekére nézett egyfolytában !
Évekig egyedűl élt az ember kínzó gyászában , Mig nem egyszer a fia is haza tért lóhalálában , Apa nem kérdett semmit , örült hogy újra , Haza tért egyetlen egy szeretett felnőtt fia .
Az apa nem mondta el neki mennyire beteg , Námán tűrte a szívében fájdalmas sebeket , Míg a fiú még mindig gyűlölte az apját , Hosszú évek sem csititották a haragját !
Teltek múltak a napok , hetek , hónapok , míg az apa egyszer csak szélütést kapott , Hosszú időbe telt , míg a fiú meglátogatta , Bement utána a halálos ágya elé , meglátta ,
Hosszú évek míg nem volt az apjával , A gyász mély nyomott rakott az arcára , Olyan kicsinek , elesettnek látta az apját Megesett a szive a fiúnak , látva az arcát .
Az orvostól megtudta , haldoklik az apja , Eljött érte a vég , a harcot már rég feladta , Ahogy nézte , meglátta rajta a jegyürűjét , Még mindig viselte , rádöbbent , te jóég !
Abban a pillanatban a fiú agyába robbant , Az a nap mikor meghalt az anyja , elrohant Magára hagyta az apját a mély gyászában , Miért nem tudott maradni apja házában !
Látta apja mélyen ülő fájdalmas kék szemeit , Amit az elmúlló hosszú évek sem enyhitették , A gyászt amit oly sokáig nem tudott elfeledni , Az asszonya halála a szívét lelkét is mérgezi .
Ahogy nézte az apját , a fejében egy felismeréssel , A sulyos vádjaival , hogy az anyja miatta ment el ! Most értette meg a fiú , hogy fájdalmában érezte ezt , bünbakot kereste egyfolytában !
Sajnos az idő kerekét nem tudja vissza forgatni , De megtud e ezek után az apja neki bocsátani ? Könnyezve fogta a fiú meg gyenge gyűrűs kezét , Ránézett apjára , aki sírt , hogy tékozló fia hazatért .
Szemében a fájdalom eltünni látszott , Megbocsájtottak , feladták a harcot , Békésen szenderűlt örök álomba az apja , A fiú keze a kezén , sokáig pihent rajta !
A fiú szivéből is elszállt a harag , Megváltozott élete egy perc alatt , A temetőben a közös sirjuk előtt állva , A tékozló fiú érezte hogy most lett árva !
Szolgáljon ez a vers tanúságul mindenkinek , Hogy mily törékeny , és múllékony egy élet ! A kimondott szavaknak , mekkora erejük van , A soha ki nem mutatott szeretet , pótolhatatlan !
2019 05.13. Budapest
Saját vers ! Minden jog fenntartva .
Köszönöm ha elolvastad és megosztod !
Tékozló fiú