A kapitány jegyese

A kapitány jegyese

 

Még most is naponta egyre várlak,

Érzem néha elkap a félelem, bánat,

Te ígérted egyszer majd visszatérsz,

Vágyom most is ahogy hozzámérsz!

 

Várom a hajód egy nap hogy kikössön,

Vágyom hogy a szíved mégis döntsön.

Térj vissza hozzám szerelmetes kedves,

Szemem könnyezik fájdalomtól nedves!

 

Hűen várom míg vissza térsz hozzám,

Várom válaszod hoz e majd a hullám,

De hiába várom nem lelek választ már,

Kínoztad a szívem hova lett az álomvár!

 

Csendesen elsodorja a szél lágy sóhajom,

Halkan suttognám el álmom és óhajom,

Térj vissza kedvesem , édes kapitányom,

Istenem hallgasd meg csendes fohászom!

 

Tengerek istene kérlek fájón könyörögve,

Nem térne vissza többé szívem összetörne,

Nem szerettem igazán így még senkit soha,

Nem szeretném nem lennék menyasszonya!

 

Jöjj ölelj át jó szorosan édes kapitányom,

Itt várok még rád már egyre jobban fázom,

Lassan elmúlik a nyár és beköszönt az ősz,

Látom én ebből már soha nem lesz esküvő!

 

Szívem meghasad a bánatomban , és sírok,

Ennyi fájdalmat istenem én már nem bírok,

Mond el neki elmentem elvittek az angyalok,

Mert nem élem túl ezt a kínt már bele halok!

 

Budapest . 2019 . Augusztus . 20 .

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !