Csibike

Egyszer volt egy szép, kis házikó

Abban lakott egy lány Anikó

 Piros masnit kötött hajába

Úgy indult reggel a tanyába

Szorgos- dolgos kezű kislány volt

Ruhácskáján sehol nem volt folt

Csibéit kotlóként nevelte

Szeretetével dédelgette

Különösen egyet, Csibikét

Szíve legkedvesebb csibéjét

Volt egy kis kutyája is Morzsi

Anikót, hűn szolgálja, védi

Korom szeme élesen figyelt

Csaholt, hogyha gyanúsat észlelt

 Vásárolni indult Anikó

 Csibikéje, riadt aggódó

Énekelt neki, s becézte

Óvd csibéim!- Morzsit így kérte

Rohant a közeli üzletbe

Vígan dalolva jókedvébe

Igen ám, de figyelt már egy sas

Éhes volt gondolta, most lecsap

 Szárnyával a csirkék fölé szállt

Minden csirke megdermedve állt

A sas lecsapott Csibikére

S Morzsi mindezt, most vette észre

Csaholt, már ugrott is a sasra

De kiszabadult, szállt magasra

 Csirkék csipogtak, Morzsi csaholt

Csibike a testvérkéjük volt

 Mi lesz, ha Anikó megtudja?

Morzsi búsul, készült már útra

 Fogytán volt ereje a sasnak

Megsebezett szárnyai úgy fájnak

          A sas leejtette Csibikét

 Morzsi mentette meg életét

Sebesült testét bekötözte

 Csibék ujjongtak körülötte

Jött Anikó bevásárolva

Nézi, hogy mi történt aggódva

Ekkor egy sast lát, szárnya sebzett

Már mindent világosan értett

Karjába zárta Csibikéjét

 Megsimogatta a kis hősét

 Szétosztotta finomságait

Boldogan nézte kis csibéit

Morzsi kapott egy velős csontot

Így teszek a mesémre pontot.