emma.b.davies blogja

Mi olyan nehéz abban, hogy  elmenj  a boltba és vegyél egy kiló kenyeret? Mi olyan nehéz abban, ha fel kell adni egy csekket? Mi olyan nehéz abban, hogy ülj egy órát és meghallgass egy előadást? Mi olyan nehéz abban ha aludni kell? Mi olyan nehéz abban, hogy felülj a buszra és elutazz valahova? Tudod ebből áll az élet. Ezt  a játékot nevezik életnek. Miért nehéz élni?  Miért nem akarsz játszani?

Egy közös van minden helyzetben. Először is elkezdesz rettenetesen fázni, mint ha úsznod kellene a jeges vízben. A kezed remeg, mint egy alkoholistának, aki épp nem itta meg a napi adagját.  Ez a vészjelzés, hogy menekülj…még el tudsz futni. Ha nem teszed és maradsz vacogni kezd a fogad. Ha ez bekövetkezik, már késő…már nincs visszaút. Jöhet a többi…szédülés, émelygés, hányinger, hányás és olyan ordenáré fejfájás, mint ha kalapáccsal vernék. A szíved vagy kétszázzal ver és nem kapsz levegőt.  De már mindegy…hülye voltál és nem mentél „biztonságos helyre”. Ezt már végig kell játszani.

Mindig bízok benne, hogy egyszer vég lesz.  Még egyszer utoljára mindig fejjel megyek a falnak és utoljára harcba szállok. Akarok adni magamnak még egy utolsó esélyt, hogy játsszak…csak ma csak még  egyszer utoljára .  Ma megszületek és meghalok.  De játszok.

Egy ideje követ egy sötét alak. Figyeltem az utcán az árnyékát, a buszon a visszapillantó tükörben, a boltban mögöttem állt a sorban, a postán előttem adott fel egy lottót, álmomban folyamatosan vigyorgott.  Egy időre azt hittem, hogy leráztam, de nem. Itt van.  

Belefáradtam a gyűlölködésbe, az állandó félelemtől, hogy vajon mikor futunk megint össze az utcán. Ellene már nem tudok mit tenni. Meg kell békélnem a helyzettel. El kell ismernem, hogy ő nyert, hogy legyőzött, hogy elbuktam és azt tehet, amit akar.  Nagyon egyszerű a feladat. Már csak bele kell törődnöm a sorsba.

Nem akartam elengedni két kezét
Csak figyeltem nyugodt lassú lélegzetét
Tudtam, hogy hamarosan átlépi a kaput
Akkor fogtam fel, hogy minden percet ajándékba kapunk

Önző módon itt akartam tartani
Könyörgőm Istenem csak még egy napot engedd itt maradni
Ma még nem megy, nem tudok búcsút mondani
De holnap…ígérem holnap már nem fogok összeomlani

Hirtelen egy éles hang hasított a csöndbe
Ez a hang a végső búcsút törte össze
Egy nővér kiáltott: -a látogatásnak vége
Holnap jöjjenek vissza reggel hétre

Már nem volt holnap, nem töltött itt több napot
Az éjszaka minket örökre itt hagyott
Nem ezt beszéltük meg! Nem tartottad meg a szavad!
Csak annyit kértem, hogy még egy napot maradj!

Te egész életedben csak értünk dolgoztál
Minden egyes nap csak mi ránk gondoltál
Nélkülöztél azért, hogy nekünk több legyen
A bajban Te mindig fogtad az én kezem

A legszebb mécsest veszem meg minden évben
Minden egyes nap a bocsánatod kérem
Bocsásd meg nekem, hogy nem voltam ott veled
Hogy egyedül kellett utoljára lehunynod a szemed

A világ összekavarodott, megőrült, végül összeomlott. A benne élő emberek a semmivé lettek egyenlők. Senkim sem volt már. Család, barátok idegenekké váltak egy pillanat alatt. Senkibe sem lehetett bízni többé. A világ kegyetlenné, hideggé vált. Rossz volt. Hideg. Mintha egy részem meghalt volna. Csak azt tudtam, hogy soha többé nem akarom ezt érezni. Sokkal később jöttem csak rá, hogy gyerekkorom utolsó napja volt az a nap...

A legnagyobb baj az emberekben, hogy sohasem elégedettek. Mindig többre vágynak, mint ami van. Lehet, hogy nem is baj, hiszen ez visz minket előre...azért kelünk fel minden reggel, hogy mindig több legyen...jobb legyen. Viszont ebben a küzdelemben elfelejtjük értékelni azt amink van. Természetesnek vesszük egészségünket, szüleinket, testvérünket, barátainkat, értékeinket. Nem tudunk örülni a jelennek, hiszen többre vágyunk. Igen! Nem értékeljük azt amink van egésszen addig, míg rá nem ébredünk, hogy amit kaptunk az Égiektől egy óvatlan pillanatban el is veszíthetjük

És egyszer minden megváltozik...Amikor a családi ház többé nem nyújt menedéket, amikor a barátok ellenségekké vállnak...amikor az öröm megszűnik létezni...amikor az igazat és a békét egy idegen embertől várod...amikor már nem akarsz senkinek sem megfelelni csak túl akarod élni a holnapot...amikor túl akarod élni a holnapot, de nem tudod miért is akarod túlélni? Amikor segíteni akarsz másoknak, hogy ne járjanak úgy mint te, de nincs eszköz a kezedben...amikor a szavakat nem mondhatod ki, mert nem szabad. Amikor nem szabad beszélni, de már nem tudsz hallgatni sem...Egyszer minden megváltozik és ha megváltozik akkor a vég kezdődik el...