emma.b.davies blogja

Suli

Nahát, ismét jön egy csavar
Miért kell mindig a káosz a zavar?
Itt mindenki egyfolytában kavar
Hogy fér el egy helyen ennyi paraszt?

Az jut előre, aki meg tanult nyalni
Aki profi módon hidegvérrel tud csalni
Aki szemrebbenés nélkül bír hazudni
És ezzel, nyugodt szívvel képes aludni

Ő az Isten pedig nem csinál semmit
Saját hibáját a másikra tudja kenni
A kést tökéletesen élesre feni
Majd a másik hátába böki a zseni

Felfelé nyal, lefelé pedig mélyen tapos
A felelésnél pedig csak zavartan dadog
De nem baj ezt természetesen elnézzük neki
Hisz a seggnyalót a tanárnak meg kell védeni

Azután emelt fővel visszaül a helyére
Ismét nagyon büszke lehet az „eszére”
De hát látod a célját végül is elérte
Minden „erőfeszítése” bőven megérte

És itt vagyok én, aki küzdök és tanultam
De minden hiába év végén még is elbuktam
Inkább szenvedek, minthogy nyalással jussak előre
De nem taposok és nem kúszok a porban előtted

Sokszor gondolkozom azon, milyen kihatással van az életemre a múlt. Mai napig cseng a fülemben saját lelkem sikítása. Az imák, amiket a nyugalomért morzsoltam. 
Mindig ordibálni akartam...De valamiért sose tudtam... Szégyelltem magam, piszkosnak éreztem magam. Féltem az emberektől. A múlt a jelen. A múlt a jövő. A múlt az élet. Ha nem tudod megérteni, feldolgozni nincs többé se jelened se jövőd. Csak a múlt. Ha csak a múltban élsz nincs léted, nincs életed. Egy felesleges senki, vagy aki vegetál

A világba üvöltöm, hogy bántottak. Nem azért, hogy megvetően mutogassanak, nem azért, hogy sajnáljanak, nem azért, hogy lenézzenek, nem azért, hogy együtt érezzenek velem.  Nekem tőled nem kell semmi. Én akarok neked segíteni. Azt akarom, hogy fele annyira fájjon neked, mint nekem. Tanulj az én fájdalmamból ember!  Ha csak azután érzed át a bajom, hogy téged is bántanak,  én abba belehalok.  Engedd, hogy segítsek! Ne a visszhang legyen a válasz a kiáltásomra.  Én már elvesztettem mindent. Az egyetlen célom már csak az, hogy segítsek neked.  Hallgass és tanulj!

Nekem majdnem 10 évembe telt, amíg megértettem mi történt.  Megértettem. Harag, düh, káosz. Nem hittem el, hogy ez valóban így történt. Nem akarom elhinni, hogy a saját szüleim és a tanáraim csapták rám az ajtót és még én voltam a hibás. Az egyetlen felnőtt, akiben bíztam, akit Istenítettem, akiben hittem és azt gondoltam, hogy segít és ő megvéd és megold mindent, mert okos és tapasztalt és kedves és segítőkész. Ő 8 évvel ezelőtt azt mondta, hogy kitaláció feltűnési viszketettség és szégyelljem magam, és ha nem fejezem be a hazudozást, akkor kirúgnak a suliból. Hallgattam és én szégyelltem magam.  Kedves Haraszti Tanárnő! Én gyerek voltam és nem tehettem semmit.  Maga felnőtt volt. Tudta és nem csinált semmit.  Ön szégyellje magát!  

Sokáig magatehetetlen voltam. Nem tudtam, mit is tehetnék. Már tudom. Hallgass és tanulj ember! Fele annyira fájjon neked, ahogy nekem fáj. Ne járj úgy, mint én. Ha még sem tanulsz, akkor legalább ne teljen neked évekbe mire megérted. Tudd, hogy mit kell tenned ha veled történik és akkor is tudd a teendőd ha egy ismerősöd kér majd tőled segítséget . Nem fordulhat elő még egyszer, egyetlen egy iskolában sem, hogy a tanár homokba dugja a fejét. Nem hagyhat magára egy diákot egy tanár csak azért, mert nem tudja, hogy mit kell tenni és inkább csitít, mint hogy utána járjon a dolgoknak. Tudja Tanárnő, ha Ön egyszer az én kezeim közé kerül, és nem fogom tudni, hogy mit kell tennem én segítséget fogok kérni mástól, de nem fogom magát cserndben hagyni. 

https://www.youtube.com/watch?v=bBNCYkkUSvA

https://www.youtube.com/watch?v=z-dKwd6pffA