emma.b.davies blogja

Minden találkozás az életünkben búcsúzással végződik. A szerencsésebbeknek megadatik, hogy személyesen köszönjenek el…viszont nem mindenki kapja meg ezt a lehetőséget az Égiektől. 
Rettenetes érzés, amikor tudatosul az emberben, hogy egy szerettét soha többé nem fog látni…többet már nem beszélhet hozzá, nem érintheti meg, nem hallgathatja, nem segíthetik egymást tovább az élet rögös útján. Egyedül maradt. Ezt nevezik gyásznak. A gyász gyakorlatilag lelkiismeret furdalások hada a lélek ellen. Miért nem beszéltem vele többször? Miért nem töltöttem vele több időt? Vajon amikor utoljára találkoztunk nem bántottam meg valamivel? Miért veszekedtem vele annyit, semmit sem jelentő dolgokon? Furcsa dolog ez. Nem a szépre emlékezünk, csak azon kattog az agyunk, hogy mikor és mit hibáztunk. Nem szabad. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a szerettünk akárhol is legyen, szeretettel gondol ránk. Csak a szépre emlékezik, csak a vidám történetekbe kapaszkodik, hálás hogy része voltunk az életének, örül az utolsó találkozásnak és türelemmel várja a következőt. Boldog. Ezt nevezik mennyországnak.

Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet felismerni a Gonoszt. A válasz egyszerű, bár rettenetes és félelmetes. A gonoszt nem lehet felismerni. Normális hétköznapi emberek bőrébe bújnak. Dolgoznak, elismert tagjai a társadalomnak, tiszták, barátságosak, kedvesek, udvariasak. Sőt! Kifejezetten kellemes, művelt, intelligens emberek. Mire rá jövünk, hogy ez mind csak egy álarc és a Gonosszal nézünk szembe már túl késő. Nem véletlen a Bibliai kifejezés.
Sátán: A bukott angyalok, lázadó, aki Isten és az emberiség ellensége. Végső célja az emberiség testi, lelki elpusztítása. Istenéből kreált a sátán alakja. Bibliában gyakran nevezik Kísértőnek, a Gonosznak, e világ istenének, hazugságok atyjának, a sötétség fejedelmének is. A sátán azonos a mai névhasználatban gyakrabban használt „Ördöggel”
Kevesen ismerik fel a Gonoszt…évekig vagy talán egy életen át tud bujkálni. Nem is lehet figyelmeztetni az embereket, hogy ő Gonosz, hiszen Ádámot és Évát (az embereket) is „behúzta a csőbe”. Inkább hittek az Ördögnek, mint Istennek. 
Talán ez a sors? Így kellett lennie? A végzet olyan árnyékot vetett rám, amit nem lehet megkülönböztetni a sorstól. Nem értem miért. Miért engedi Isten, hogy az emberbe bújt Ördög elpusztítsa a lelket? Miért engedi a rossz dolgokat. Nem is fogom soha se megérteni, se megbocsájtani. Isten halálba küldte egy fiát, Jézust…és halálba küldött engem is. Csak szenvedés árán kerülhetünk a Paradicsomba? Ilyen Isten kell nekünk ?!
A Gonoszt nem lehet felismerni. Nem lehet elbújni előle, nem lehet védekezni, nem lehet elfutni. A társadalom Lucifert védi. Övé az ország. Jézus halott, megölték…megölte a saját apja. A Világ elbukott.