emma.b.davies blogja

Én egy nap kb 20x kérdezem meg vad idegen emberektől, hogy –Hogy érzi magát? –Hogy van? Hihetetlen hogy mekkora ereje van egy mondatnak. Illetve nem is a mondatnak, hanem a mondat hiányának. Tőlem jelenleg heti 1 napon kérdezi meg 1 ember….8 évvel ezelőtt (amikor mindenki más azon dolgozott hogyan tegyen semmissé egy kényelmetlen „problémát”) CSAK 1 nő kérdezte meg, hogy hogy vagyok. Nem támadott nem hitetlenkedett nem is érdekelte más csak az, hogy én akkor és ott hogy érzem magam. Mindenki azt hiszi, hogy csak a pénzért csinálja. De el kell szomorítsak mindenkit nem a pénz beszélt azon a napon. A „segélyhívás”, hogy baj van egy szabadnapján érkezett. Ott hagyott mindent és jött hozzám, hogy segítsen. Az egyetlen ember, aki nem elhallgattatni akart, hanem „ordíttatni”.
A következő 7 év igen nehezen ment. Elhallgatattak. Egyedül maradtam. Túléltem. De csak egy módszer volt, hogy élni tudjak. Úgy, hogy ordítottam. Ordítottam hangosan, teli torokból, hogy ébredjen fel az ország, hogy baj van ez így nem mehet tovább. Így „született meg” Emma B. Davies. Léteztem én. Aki nem beszél, nem bízik már meg soha többé senkibe, akit bántottak, akit bánthatnak, aki a Gonosz cinkosává vált, mert félrenéz, mert hallgat, mert engedi, hogy eltapossák, aki tesze-tosza, béna, bizonytalan, aki fél. Az, aki az a 15 éves gyerek maradt, akinek azon a napon megállt a világ és csak azt várja, hogy mikor mehet el ebből az undorító, mocskos, áruló, gyűlölködő világból. Létezett Emma. Aki ordít, aki erős, aki magabiztos, aki mindenkit megvéd, (mert őt nem védte meg senki). Emma által kinyílt a világ. Rengeteg emberrel tudott beszélni, akit bántottak. Akiktől megkérdezte, hogy „hogy vagy”. Tudta azt mondani, hogy figyu semmi baj, itt vagyok, veled vagyok, megoldjuk. Beszélj! Üvölts! Gyászolj…én meghallgatlak és a legfontosabb -Megértelek