dvihallyne45 blogja

Fáradtan a zongoránál
egymagában zongorán áll.
Előtte egy halom kotta,
hogy a billentyűket nyomja.

Keze ott fent a magasban
nem a klaviatúrán van,
üljön csak a zongoránál
majd a kotta zongorán áll.

Virág van a zongoránál
váza éppen zongorán áll,
a vázában egy csokor nád
neki szól most a szerenád.

Egy kicsi, bugyuta játszadozás!!!

Mindenki oda kerül
ahová éppen való,
lehet jó ember ő
avagy éppen csaló,
várja őket a temető!!!!

versem itt egy dőre őre
mit olvasol ki belőle
hazugságot vagy igazat
nem érted a szavaimat
összehordok hetet-havat
lovakat és szamarakat
istrángot és kötőféket
időzített pokolgépet
égen repülő házakat
földbe bújó nagy cápákat
szavakat mit nem érteni
ehhez nem kell verset írni
egymás mellé rakom a szót
eltakarom én a valót
rímet is csak azért írok
mert különben megszólnátok
szaporíthatnám a szót
de ez csak egy villanydrót
melyben áram nincs is már
az idő meg gyorsan száll
érted ugye amit írtam
mindent elmondtam nyíltan
a mesémnek itt a vége
befejeztem most már végre!!!!

                                 Ködfátyol takarja
                                 esendő szívemet,
                                 légvárból épített
                               habkönnyű létemet.

                               Szivárvány tündököl
                                  felettem az égen,
                              szép pillangó szálldos
                                  mellettem a réten.

                                Tündérek táncolnak
                                 gyönyörű mesében,
                                bíborban pompáznak
                                  az est sötétjében.

                             Fejemben visszhangzik
                                 csodálatos dallam,
                                 karomban ringatlak
                             szépen,csendben,halkan.  

Adott szavakból:bíborban;esendő;légvárból;tündérek;habkönnyű;visszhangzik;
                            mesében;pillangó;szivárvány;ködfátyol.

Zúg és morajlik már
sok megáradt folyó,
medrükből kilépni
nekik az volna jó.

A hegyekből kapják
a sok olvadt havat,
míg a sok-sok felhő
mellé terhéből ad.

Félelmetes látvány
ahogy hömpölyögnek,
mikor a gátakat
sorban támadják meg.

Ha valahol a víz
egy piciny rést talál,
akkor aztán rögtön
elvisz mindent az ár.

Nyomában csak bánat
és nagy fájdalom jár,
sajnos hogy ilyen ez
a pusztító nagy ár.