dvihallyne45 blogja

Életmód
dvihallyne45•  2012. november 5. 18:27

Fogyókúra

Ti vékony,szerencsés,
soványka emberek!
Nem is tudjátok azt,
 mily könnyű is nektek!

Ehettek akármit
ti ugyan nem híztok,
a fogyókúra az
titeket nem kínoz!

Szörnyű nehéz dolog
kilókkal harcolni,
egyre csak azt lesni
mennyit fogunk fogyni.

Ellenállni mindig
a csábításoknak,
lesni az adagot
mennyi is jut másnak.

Mire lassan-lassan
 a pár kiló lemegy
fogyózóknak kedve
az élettől elmegy!

dvihallyne45•  2012. október 5. 09:15

Háziasszonyok

Biz nem költenek verset,azon szegény nőkről,
kik "csak" otthon dolgoznak, fáradnak mindentől.

Kinek nyakába szakad az egész háztartás,
arról óda soha nem zeng,az milyen pompás!

Van dolga neki elég,felsoroni is sok,
nem is tartják számon azokat soha mások.

Sütés,főzés,mosás az senkinek nem csodás!
Takarítás is kell,tiszta legyen a lakás!

Varrni mi elszakad,a hiányzó gombokat,
olyan is akadhat,ami rajta kifoghat!

Gondoskodnia kell neki mindig,mindenről
na és a családban is külön mindenkiről.

Ő már kora reggeltől napestig robotol,
hogy soha meg ne fosszon senkit semmi jótól.

Elfárad naponta a sok "apró"munkában,
sokszor elismerést sem kap a családjában.

Mert nincs olyan állása,amiért fizetik,
azt mondják rá még sokan, hisz: "Nem is dolgozik!"

dvihallyne45•  2012. szeptember 29. 09:39

Szomorú szonett

Elfújta régen a bús őszi szél,
a megsárgult,száraz leveleket,
és jajongva, fájón,búsan beszél,
magával viszi emlékeimet.

Oly sokat jelentettek ők nekem,
mint a sok szép fának a levele,
értük sír,zokog sajgón a lelekem,
mondjátok hát neki:vissza vele!!

Keserű könnyeket hullatok már,
siratom az elfújt emlékeket,
elfeledésük szomorú és fáj!

Nem jönnek soha vissza eszembe,
örök sötétség van a fejembe',
az életem is "befejeztem" rég! 

dvihallyne45•  2012. szeptember 28. 16:01

Vak koldus

Szomorú sors,szomorú ember!
Ki a jövőtől sokat remélni nem mer.
Arcán a múlt szenvedéseinek ránca,
mit ráfestett szemevilágának hiánya.
Vakon nyújtja kezét.
Várja az alamizsnát!
Szomorúság,sötét már csak élete,
a nyomor lassan végez vele.
Hiába kérdezed múltját nem meséli,
ez a szerénységét dicséri.
Nem akar kérkedni ő a hősi múlttal,
az idegenben vívott "háborúval".
Hova hazáját "védeni" küldték őt,
a bátor vakmerőt.
Szánd meg és adj neki pár forintot,
vehessen magának néhány falatot!!
 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom