dvihallyne45 blogja

"Szívem falán a gond sötétlik,"
bánat marja fájó lelkemet,
magányos utam egyre járom
mélabú lassan eltemet.
Nincs senkim aki szeressen,
közelsége adna meleget.
Megszoktam már magányomat,mint
"sok év alatt a zord telet."


Idézett sorok: Heltai Jenő: Szívem falán c. verséből.

Oh hogyha kérném ugye nekem adnád?
Hallatnám hangomat messzire kiáltva
az lenne lelkemnek legszebb imája,
szépséges szavakat versemben látnák.

Elmondanám ami a szívemet nyomja,
a népemek panaszát halkan sorba,
hozzád szállna Uram gyermek siráma,
szegény hazám sorsa, amely mostoha.

Dalom zengne a csodás magyar tájról,
Kárpát-medence bűvös látványáról,
csakis Téged dicsérnélek szavammal.

Amíg írhatok az boldogság nekem,
ha a múzsám elszáll hangom nem lelem,
mit kezdjek akkor adott szavaiddal?

Violában játszik az égnek alja
milliárd csillag ragyog a magasba',
mint sok-sok villódzó szentjánosbogár
aki érzi hamar párjára talál.

Mélán, merengve,magányosan állok
varázslatos éjnek részévé válok,
szívemnek imája száll ott a széllel,
virágok édes illata átölel.

Magányom fájdalmát elviszi az éj
és boldog szerelmekről halkan mesél.
Bátran gondolok a szép holnapokra, 
engem simogató szép szavaidra.

                         Csendesen hullámzik
                           egy szép nyári este.
                            Nap aranysugarat
                               vet a tó vizére.

                           Aranyhíd ragyog oly
                            gyönyörűn a vízen,
                               hajó ringatózik
                            csábítón,kecsesen.

                             Hirtelen villámok
                             cikáznak az égen,
                            erős szél tépáz egy 
                            vitorlát keményen.

                             Tarajos hullámok 
                           zúgnak egyre vadul,
                            és a "pokol" akkor 
                           gyorsan elszabadul.

                           Mi békés volt előbb
                        most szörnyen háborog,
                        nagy veszélyt rejt a víz,
                            lesznek áldozatok.

                            Ki nem ismeri még
                             e háborgó tengert,
                          nem is tudja azt hogy
                        mily sok embert elnyelt.

                            Már feltűnik a Hold
                            csillagfényes égen,
                               elcsitul a vihar
                             s a tó is egészen.

                            Amilyen hamar jött
                         oly gyorsan továbbállt,
                            csend borul a tájra.
                          Vihar tán itt sem járt?