dvihallyne45 blogja

Dvihallyné O. S.

  

BLAHA  LUJZA

( 1850 – 1926 )

 

Édesapja Reindl Sándor

ki harcolt a hadseregbe’,

a szabadságharc elbukott,

menekült a színészetbe.

 

Várai Sándorként lép fel

a vándorszínészek között,

felesége Ponti Lujza

mindig ott állt férje mögött.

 

Rimaszombat felé vette

társulatuk már az útját,

egy városszéli kis házban

kezdte anyja vajúdását.

 

Egy csizmadiamester ki

befogadta a házaspárt,

ott szülte első gyermekét,

a kicsike Ludovikát.

 

Színpad árnyékában teltek

el a kislánynak évei,

ötévesen már szerepelt,

s elkezdődtek sikerei.

 

Kassán szerepelnek mikor

kolerajárvány tör ott ki,

a hatéves gyermek akkor

édesapját elveszíti.

 

Nyolcéves korában kapja

első jelentős szerepét,

a színlapra már Kölesi

Lujzaként írják fel nevét.

 

A névváltoztatásának

csakis az volt legfőbb oka,

másodszor is férjhez ment egy

díszletfestőhöz az anyja.

 

Győri vendégszereplésük

alkalmával felfigyeltek

a kritikusok is rája

és e képen jövendöltek:

 

-Jó lesz ha képezik ezt a

ügyes, kicsi fekete lányt,

mert az ilyen szép bimbókból

nyílnak ki a büszke rózsák.

 

Tizennégy évesen lép fel

a budai Népszínházban,

nézők mindig gyönyörködtek

a szépen csengő hangjában.

 

Ez a színház csődbe jutott.

Sipos Károly Szabadkáról

színházában állást ajánl.

Sokat hallott már Lujzáról.

 

Bemutatók sűrűn vannak,

ez a lánynak nagy kihívás,

minden héten egy – egy újabb

darabra való tanulás.

 

Jan Blaha a karmestere

az ezred zenekarának,

taníttatni anyagilag

segít Lujza családjának.

 

Felfedezi tehetségét

a csiszolatlan gyémántnak,

melyet az ő tanárai

tökéletesre csiszolnak.

 

Addig – addig tanítgatta

a kedves felfedezettjét,

mígnem nagyon megszerette

és megkérte Lujza kezét.

 

Huszonegy év korkülönbség,

kapcsolatuk mégis jó volt,

bár több férje akadt neki,

Blaha név egy életre szólt.

 

Férje bízott sikerében,

világhírről ábrándozott,

Franz Suppéhoz vitte nejét,

akit ő ott meghallgatott.

 

- Isteni ! Csodás !  – kiáltott,

művésznőt ide azonnal

le kell nekünk szerződtetni,

-mondta elszánt izgalommal.

 

Ám de  csalódnia kellett

Lujza szerződni nem akart,

nem vonzotta Bécs sem Párizs,

lelkében máris hazatart.

 

Alig tizenkilenc éves

mikor özvegy sorsra jutott,

férje tüdőbajban negyven

évesen elhalálozott.

 

Már húsz évesen megéli

nagyoknak járó ünneplést,

kocsiját emberek húzták

így nyilvánítottak tetszést.

 

Huszonegy évesen lép fel

a Nemzeti színpadára,

közönség és a kritika

nagyon lelkesen fogadta.

 

„ Nemzet csalogánya ” névvel

jutalmazták a hangjáért,

népszínműkben jól szerepelt,

ünnepelték játékáért.

 

A gyermekkori bálványa

Tamássy József partnere,

négy évtizedig tartott a

párnak közös szereplése.

 

Alig néhány év múltával

Bécsben szerződést kínálnak.

-De melyikben ?   – kérdezi ő.

-Építünk egy új színházat.

 

Mosolyogva hárítja el

a felajánlott szerződést.

Őneki már építettek

ez elöntötte a kérdést.

 

Móricz félve adta neki

a Sári bíró szerepét,

de ragyogó játékával

mégis elnyerte tetszését.

 

Nemcsak Bécs színházszerető

közönsége, uralkodó

is hódolattal nézte őt.

Művészete elragadó.

 

Lujza az udvari páholy,

uralkodó elé térdelt,

és egy rögtönzött szövegű

gyönyörű dalt énekelt,

 

amelyben kegyelmet kért ő

a tizenhárom magyarnak,

akiket Galíciában

a bitófára juttatnak.

 

Akkor halálos csend támadt

nézőknek a soraiban,

Ferenc József várta mi van

a dalnak fordításában.

 

Lujza felé fordulva a

kezével intett neki,

hogy a kegyelmet dalával

a katonáknak elnyeri.

 

„ Isten kegyeltje volt és úgy

élt a reá bőséggel kiáradó

malaszttal, hogy belőle

ezreknek juttatott. ”

 

Ezerkilencszáztíz:  a

színpadtól visszavonul már,

Nagymamában játszott, melyért

még hatalmas siker jár.

 

Korda Sándor filmet készít

ugyancsak a Nagymamából,

csak töredékek maradtak,

nem láthatja az utókor.

 

Hetven éves korában a

Nemzeti Színház előtti

teret róla nevezték el.

Ritka ki ezt kiérdemli.

 

Több mint hetven évig tartott

csodás színészi pályája.

Ötszáz darabban lépett ő

háromezerszer színpadra.

 

Az utolsó éveiben

az EMKE fölött lakott,

honnan erkélyéről mindig

a Nemzetijére látott.

 

Ezerkilencszázhuszonhat

élete utolsó éve,

hatalmas gyászszertartással

búcsúztak örökre tőle.