dvihallyne45 blogja

Későn jött az a gyermek
kire annyira vágytam.
Az eltelt éveimet
keservesen megbántam.

Óh, az a sok szenvedés!
Óh, a keserves önvád!
Emésztette lelkemet
és elvezetett hozzád.

Már feladtam a reményt,
mi lelkemet feldúlta,
s akkor jött végre ő,
sebeimet begyógyította.

                                Szeretek szeretni,
                                 vidáman nevetni.
                               A szép kék ég alatt
                                 párommal sétálni.

                               A selymes zöld réten
                                   virágokat szedni,
                                    mezei virágból 
                             egy szép csokrot kötni.    

                                 Zöld erdő rejtekén 
                                madárdalt hallgatni,
                                csobogó forrásnak  
                                 vizét kortyolgatni.

                             Egy szép kis tisztáson  
                                picit megpihenni. 
                                Kedvesem ölében  
                           csendben elszunnyadni.

                                Holdvilágos estén   
                                szépen andalogni, 
                              csillagfényes égben 
                              együtt gyönyörködni. 

                             Csodás napunk végén
                                majd hazaballagni,
                                és elfáradt testem
                                  álomba ringatni.
            

                                            Szerencsém van,
                                          mert olyan a párom,
                                              nem szereti,ha
                                            bánat ül  orcámon.

                                              Felvidít engem,
                                              mikor bánat ér,
                                          minden szép szava
                                           szeretetről mesél.

                                           Ha mérges vagyok,
                                                 viccel üti el,
                                           mondhatom bátran:
                                             Ő remekül kezel!!

Ennyi idős szemmel
mindent másképp látok,
hogyha hátranézek
számadást csinálok.

Megvizsgálom sorba
az eltelt sok évet,
keresek én benne
számtalan sok szépet.

Úgy érzem,sorsommal
elégedett vagyok,
sok mindent kívántam,
de sohase nagyot.

Mindig csakis annyit,
mit el lehet érni,
ezért tudom hát most
sorsomat dicsérni!!

Hogy mi van még hátra?
Azt én nem tudhaton!
A sorstól azt kérem:
vgyázzon rám nagyon!!!

Szerető férjemnél
nincs jobb a világon!
Hogyha reám tekint
szeretetét látom.

Sok-sok szeretet mi
sugárzik szeméből,
és amit érzek én
viselkedéséből.

Vigyáz reám nagyon,
szinte óv a széltől,
félt ő engem bizony
a sok betegségtől.

Vigyázó szemei
kisérik lépteim,
az ő mosolyai
azok a kincseim.

Kérem a Jóistent!
Együtt soká éljünk,
és aztán egyszerre
álljon meg a szívünk!!