Szilánkok

church73•  2020. szeptember 22. 07:46

Hamuszürke


Ma megdermedve minden

- az is mi tegnap pulzált -

egy magas sziklabércről

a nap épp katapultált

éjjel nem volt más az égen

csak néhány pislákoló csillag

- te talán még elviselsz

én valahogy kibírlak -

már ócska giccsnek látszik

a jövőkép, mi szép volt

rajtunk röhögne, ha tudna

a hamuszürke égbolt.


church73•  2020. szeptember 16. 09:24

Indián nyár

 

    Az égen a nap, nyarat láttat,

    - szeptember van, csak képzelem -

    /mint az a nyálkás csiga a házat,

    ki a lététől fogva meztelen/.

  

   A fényben néha rándul arcom,

   - nyári emlékeknek, most delete' -

   libabőr jön, s fázós alkony,

   az idő megállhatna éppen itt!

  

   Hirtelen válik köddé az érzés,

   - távoli hang, csendembe karcol -

   indián nyár, vergődő kérész,

   szűkül a nap, ..viselném tucatszor!

 

 

 

church73•  2020. szeptember 10. 12:27

Zoom’


Elérhetetlenné vált a tegnap 

 -az élet ilyen, hol elejt, hol felkap-

látod: hidak arra biztosan nincsenek

és kaparhatod a kevéske lényeget,


ami talán még megmaradt a múltból! 

A sors mindig a gyengéidre zoom-ol,

s közben úgy érzed, egyre kísért a karma,

mint, hogyha folyton csak rosszat akarna!


Ruha a boldogság, mit az élet rád borít,

furán áll rajtad, nyakban kissé szorít,

el is feslett mire elhitted: megszokom”,

lehullott rólad, hisz, csak folt volt a foltokon.

church73•  2020. szeptember 2. 08:01

Ákom-bákom ‘

 

   Az idő még szép, kék az égbolt,

   -bőröd barna, hisz nem oly rég volt-

   de a hajnalok már hűvösek,

   és a nyár, lassan elszendereg

   az őszi avarba csomagolt tájon.

   Valami ködbe vesző ákom-bákom

   lesz majd a nap csupán,

   ahogy a tél megjön az ősz után.. 

   Hidegek lesznek a reggelek,

   s a konok, sötétszürke fellegek 

   armadája szerte nem foszlik!

   Az idő falánk: belénk harap,

   ..lerág rólunk mindent a csontig.

   

 

church73•  2020. augusztus 26. 12:24

Disztorzió


Néha félig üres minden,

vonatod alól fogy a vágány,

és nem adnál szignót arra,

hogy holnaptól jövőbe lássál,


mert félnél mi elédtárul:

vad, perzselő kősivatag,

vagy egy üres, sötét szoba,

hol túl vastagok a falak.


Most lakat van a záron,

lelakott börtön a tested,

hiszed, penészes a vászon

mire a teremtő festett..


Úgy érzed, hogy az élet

csak egy túlexponált fénykép,

de, ha halni lenne kedved,

kérlek játszd el azt, hogy

  .. élsz még!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom