Szilánkok

   Olykor, kikönyököl belőlem a szorongás,

   volt ideje érni, olyan mint egy testes óbor,

   talán, tehettem volna róla, hogy ne így láss,

   s eléd tehettem volna mindent a jóból..

   de láttad a kaput amikor beléptél?

   - ereszt a zsanér, és a lazúr is mállik -

   engem sem zavart, ha az élettől betéptél

   és gyűlölted magad az önpusztulásig..

   most nézd el nekem, hogy nézem a holdat

   - vigyorog rám, azzal a torz, kifli arccal -

   ma nem hatsz rám, csak az alkohol hat,

   mosolyogj te is, és félre a nyomorult daccal..

   Ígérem: holnap, majd kéz a kézben

   nézzük a csillagokat, mit üstökös zavart,

   megfogadjuk újra: én érted, te értem,

   s míg két lélek szárnyal, ..a test, marad alant.

   Helló cimbi', miért csüggedsz:

   nem mind boldog, ki előre lát!

   Gyere velem, miért küzdesz -

   állítsuk falhoz az éjszakát!

   Lent a klubban, szól a zene,

   magyar a pálesz, jó a sör,

   egy agymosásba nem halsz bele,

   az élet az, mi olykor gyötör..

   Ketyeg az óra, kell a búfelejtés,

   nem számít, ha dől a szó,

   abból nem lesz feljelentés,

   hogy a jókedv szinten tartható..

   Gyere velem, vár a korsó,

   még nem dőlt romba a világ,

   legyél kicsit formabontó,

   állítsuk falhoz az éjszakát!

   A kert helységben a füstöt fújom,

   a hangulat totál karaj',

   szomszéd asztaltól bennünk stíröl',

   egy ismerős crazy' csaj..

   Mosolyog rám - már megérte-

   emelem felé a poharam,

   - ő, majdnem megvolt, aztán mégse,

   azóta, új sorszáma van..

   Kérek egy kör unimukkot',

   - a szilvásat, nagyon csípem -

   egy újabb sörrel szétcsapatjuk',

   szép az élet, istenem!

   Gyere velem, messze a hajnal,

   még nem dőlt össze a világ..

   Most ne foglalkozz búval, bajjal,

   állítsuk falhoz az éjszakát!

   Időközben hozzánk csapódott,

   számos haver, s jó barát,

   kórúsban üvöltjük a refrént,

   rég volt együtt a társaság!

   Nem stílusunk a popszakma',

   itt a zenének súlya van,

   a másnappal most a francba',

   ma a kedvünk színarany!

   .. Előttünk sok üres korsó,

   megértük az új nap hajnalát,

   arcunkon a mosoly részeg,

   de, falhoz állítottuk az éjszakát!

Most körül ölel a múló idő,
s közben rúnákat vés az égbe,
- minek kiáltanék feléd jövő? -
hangom elhalna a messzeségbe..

Születtünk s megyünk a szélnek,
viharnak, s perzselő napsütésnek,
- büszkén, nincsen rajtunk szégyen -
minden bízunk, színes jövőképben.

Ha a majd' ködén át visszalátsz,

nézz el eddig a pontig a mostba',
s talán meglepődve látod, ahogy
lélekvesztőnk a zászlaját bontja..

Sodor a létforgatag, örvénylő erő,
- színes képről kopik a máz is -
de ha a nap süt, s a fű is kinő,
lesz élet és bizton lesz még más is..

A sötétség a tudatlanság,

ha a tudás a fény..,

van, hogy önmagaddal harcolsz,

s közben árnyak hada kísér..

az élet megtör olykor,

egyre koptatnak az évek,

nap mint nap meghalsz egy kicsit,

s félsz, hogy nincsen több esélyed..

Álmodban, csak nézed azt az idegen világot,

már alig tudod magadban őrizni a lángot..

Olykor, még a legjobb is követhet el hibát,

egy élet, egy esély: múlandó tiszavirág..

Soha ne menekülj el,

ne fordíts magadnak hátat,

ragadd meg a percet,

mert te sem kaphatsz százat..,

nap mint nap meghalsz egy kicsit,

de mindig jön egy új nap,

távolban a harangok,

még, ma sem miattad szólnak!

Álmodban, csak nézed azt az idegen világot,

már alig tudod magadban őrizni a lángot,

olykor, még a legjobb is követhet el hibát:

egy élet, egy esély: múlandó tiszavirág..