Szilánkok

Nincs buli a mennyei’ várban

- olyan, mint egy elhagyott kaptár -

a falsíkon kattog a bárban,

mit Isten villáskulcscsal babrál!

Ráhúz még egy kicsit jobbról 

- hátha belassul az óra -

nem értem, hogy milyen okból,

mintha nem halhatatlan volna!

Siratja az idő a multat

- ha volt kakukk, tuti, hogy elszállt -

az Öreg’, ősz hajába túrhat,

/hullik az ember akit pesztrált/..

Fogaskerék kattan a mennybe 

- fogak helyén, csak a sorja -

Isten Földhöz vágá’ a kulcsot,

..mintha mi tehetnénk róla!

    A percek a fali vekkeren

    olyan mohón telnek el,

    mintha kergetné őket tatár

    és én, az ágyam jobb oldalán

    egyre csak azt hallgatom,

    -ahogy veri vissza a plafon:

    tik-tak, tik-tak.. 

    Ma nem alszom, nem álmodom,

    homokórákról ábrándozom,

    persze, attól még tény a tény:

    dühtől piros vagyok, s a vekker fehér

    számlapján a mutató egyre jár,

    -a szoba úgy visszhangzik, szinte fáj:

    tik-tak, tik-tak..

    Holnap, hogyha majd este lesz

    kiszedek minden elemet

    a vekkerből, és úgy hagyom

    hadd porosodjék a falon..

    A villanyt lekapcsolom,

    és csak alszom-alszom, álmodom,

    nem lesz: tik-tak, tik-tak..

   Tudom, eljön egyszer egy szép napon,

   hogy benézek hozzád,

   lehet, annyit mondok csak: kukucs',

   hisz nem gondolni rád,

   olyan, mintha nem rajzolna, reggel

   napot isten az égre,

   talán, tiszta szívvel örülnél te is,

   hogy ez a perc is eljött végre..

   Aztán, pöttyös bögrékbe öntenéd ki

   a rezsóról a kávét,

   /és még véletlenül sem árulnád el,

   hogy, az egy egész éjjelt átélt/,

   előkerülnének az emlékkönyvből

   azok a réges-régi képek,

   és az új cipők a kis szekrényből,

   - fehérek és kékek..

   Végül, elérkezne a nagy pillanat,

   magunkért, nem másért,

   elmerülnénk, hülye kérdések nélkül

   - nem a holnapért, a máért -

   egymásba, majd, néznénk hogy ragyog 

   a nap ottkint az égen,

   és nem marna bennünk a bűntudat..

   /te sem bánnád meg, és én sem/ :)

   Helló cimbi', miért csüggedsz:

   nem mind boldog, ki előre lát!

   Gyere velem, miért küzdesz -

   állítsuk falhoz az éjszakát!

   Lent a klubban, szól a zene,

   magyar a pálesz, jó a sör,

   egy agymosásba nem halsz bele,

   az élet az, mi olykor gyötör..

   Ketyeg az óra, kell a búfelejtés,

   nem számít, ha dől a szó,

   abból nem lesz feljelentés,

   hogy a jókedv szinten tartható..

   Gyere velem, vár a korsó,

   még nem dőlt romba a világ,

   legyél kicsit formabontó,

   állítsuk falhoz az éjszakát!

   A kert helységben a füstöt fújom,

   a hangulat totál karaj',

   szomszéd asztaltól bennünk stíröl',

   egy ismerős crazy' csaj..

   Mosolyog rám - már megérte-

   emelem felé a poharam,

   - ő, majdnem megvolt, aztán mégse,

   azóta, új sorszáma van..

   Kérek egy kör unimukkot',

   - a szilvásat, nagyon csípem -

   egy újabb sörrel szétcsapatjuk',

   szép az élet, istenem!

   Gyere velem, messze a hajnal,

   még nem dőlt össze a világ..

   Most ne foglalkozz búval, bajjal,

   állítsuk falhoz az éjszakát!

   Időközben hozzánk csapódott,

   számos haver, s jó barát,

   kórúsban üvöltjük a refrént,

   rég volt együtt a társaság!

   Nem stílusunk a popszakma',

   itt a zenének súlya van,

   a másnappal most a francba',

   ma a kedvünk színarany!

   .. Előttünk sok üres korsó,

   megértük az új nap hajnalát,

   arcunkon a mosoly részeg,

   de, falhoz állítottuk az éjszakát!