Szilánkok

Vers
church73•  2020. szeptember 22. 07:46

Hamuszürke


Ma megdermedve minden

- az is mi tegnap pulzált -

egy magas sziklabércről

a nap épp katapultált

éjjel nem volt más az égen

csak néhány pislákoló csillag

- te talán még elviselsz

én valahogy kibírlak -

már ócska giccsnek látszik

a jövőkép, mi szép volt

rajtunk röhögne, ha tudna

a hamuszürke égbolt.


church73•  2020. szeptember 16. 09:24

Indián nyár

 

    Az égen a nap, nyarat láttat,

    - szeptember van, csak képzelem -

    /mint az a nyálkás csiga a házat,

    ki a lététől fogva meztelen/.

  

   A fényben néha rándul arcom,

   - nyári emlékeknek, most delete' -

   libabőr jön, s fázós alkony,

   az idő megállhatna éppen itt!

  

   Hirtelen válik köddé az érzés,

   - távoli hang, csendembe karcol -

   indián nyár, vergődő kérész,

   szűkül a nap, ..viselném tucatszor!

 

 

 

church73•  2020. szeptember 2. 08:01

Ákom-bákom ‘

 

   Az idő még szép, kék az égbolt,

   -bőröd barna, hisz nem oly rég volt-

   de a hajnalok már hűvösek,

   és a nyár, lassan elszendereg

   az őszi avarba csomagolt tájon.

   Valami ködbe vesző ákom-bákom

   lesz majd a nap csupán,

   ahogy a tél megjön az ősz után.. 

   Hidegek lesznek a reggelek,

   s a konok, sötétszürke fellegek 

   armadája szerte nem foszlik!

   Az idő falánk: belénk harap,

   ..lerág rólunk mindent a csontig.

   

 

church73•  2020. augusztus 26. 12:24

Disztorzió


Néha félig üres minden,

vonatod alól fogy a vágány,

és nem adnál szignót arra,

hogy holnaptól jövőbe lássál,


mert félnél mi elédtárul:

vad, perzselő kősivatag,

vagy egy üres, sötét szoba,

hol túl vastagok a falak.


Most lakat van a záron,

lelakott börtön a tested,

hiszed, penészes a vászon

mire a teremtő festett..


Úgy érzed, hogy az élet

csak egy túlexponált fénykép,

de, ha halni lenne kedved,

kérlek játszd el azt, hogy

  .. élsz még!

church73•  2020. augusztus 24. 16:19

Csakazértis’


Látod, ez is elment! 

Ez a mennydörgéssel, viharral kent,

hol, útszéli port gyakran vert eső! 

Halványodnak a naplementék,

s egyre azt akarja elfeledjék!


Pedig nehezen jött! 

Komótosan, furcsán: maszkok 

mögé bújt a remény, volt, ki 

majdnem fel is adta, áhitozva 

egyre szép nyári napra! 


Aztán megjött!! 

Végre arcot öltött, mint bennünk 

a csakazértis’, hogy dupla hévvel 

csináljuk végig, úgy mint eddig

még soha, hisz az élet mostoha! 


Most mégis lassan elköszön! 

Reggel harmat, majd dér lesz 

hideg kövön! Rozsdálni fog az erdő,

nem zenél a rét, az ősz készíti már

színes köntösét!


Imádtalak kurta nyár! 

Bár nem volt benned bizodalmam, 

végül mégis annyi szépet kaptam. 

Hát menj, vedd a kalapod, s jövőre

talán ugyanígy, ..cimbizünk’ majd egy kicsit! 


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom