Szilánkok

church73•  2021. január 11. 11:51

Nihil


Itt az új év, most végre szanálok,

felhalmózódott bennem annyi minden,

- háború, csatazaj, lövészárok -

sok hűhó, minek haszna nincsen.


Átválogatom az emlékeim,

mi jó, mi szép, mire semmi szükség,

kutatok egyre a múlt romjain

s kidobom, mibe sok a feszültség.


Így, kiüresedve nézek a jövőbe,

még a delete’ gombon tartva kezem,

- talán túl sok minden lett törölve... -

nihil van bennem, visszhangos verem!

church73•  2020. december 16. 07:26

Bokrok zugán


Néha elhúzok e zavart világból,

megyek erdőn, bokrok zugán, 

s átbújok így mindentől távol 

emlékeimnek tűfokán. 


Eszembe jut sok régi karácsony:

gyerek voltam és hó esett, 

s megszédülve e képek súlyától 

keresem kicsit mi elveszett.


Előttem nagy őrgébics surran,

ritkán látott téli vendég,

egy tüskére szúrja fel éppen 

az elejtett pocok testét.


Mélyet slukkolok a levegőből,

hűvös van s a köd szitál, 

ha ésszel nem megy megoldom erőből:

túljutok a kökénybokrok során.


Elhessegetem gyorsan a múltat,

az idő múlik, más lett a szerep, 

és Törpikéim’ karácsonyfánál látva 

majd magamba fojtom a könnyeket.


Indulok, hamar jő az este

s mintha mosolyogna rám,

az elejtett kis pocok teste

ott az izzó galagonyán.

church73•  2020. november 30. 10:38

Advent

Egy gyertya ég már mielőtt eljő 

- hogyha nem fordít mégis hátat -

hisz e melankóliába rejlő 

elbaltázott évre nincs bocsánat! 


Pedig úgy tűnt, már minden /is/ jobb volt,

-most ki tudja, mikor vetnek véget,

e keményvonalas, nyakig gombolt, 

vírusüldöző csörtetésnek! 


Vacsorázunk -eddig sem volt hostess,

első gyertya ég adventet várva,

nagyon hiszem, jövőre már jobb lesz,

a sors vigyorog, az ajtó zárva..




church73•  2020. november 19. 15:32

Számok


‘Talán egy kis misebor kellene’

dohog a kántor a szószék előtt,

- Isten úgysem fordul majd ellene,

hisz földi léte hittel összenőtt!  


A sírköves, tenyerét dörzsöli,

neki ügyfél majd mindennap akad, 

- a számokat rádió bömböli,

mosolyt fakasztva bajusza alatt.


Kopog az ásó, az éjjel fagyott,

‘megtiltanám, hogy télen haljanak’ 

- a sírásó emígyen mormogott,

míg feje felett varjak rajzanak.


‘Nézd, elkelne egy új pár csizma már’ 

- mutatja lábán csőszné a régit,

fia dörren: ‘anya ne légy szamár,

sikáld meg s visszanyeri a fényit’!


Szürke nap, a csőszt temetik éppen,

sírásó, kántor, korlátozott virág,

csőszné néz, hogy álmodik vagy ébren

sújtja számokkal az átkozott világ.

church73•  2020. november 6. 16:37

Árnyak’


Fakulnak már előttem a képek, 

a bennem ragadt sok szép pillanat

- halni miért kell, ha élni se vétek -

a pergő napok, most nyomasztanak


Egy szürke felhő telepszik a tájra

az őszi szél, épp elmúlást dalol

- már lesben a tél, kopottas ruhába - 

és bronzbarna a nyáron zöld vadon.


Az üresség bennem, oly mély mint a Bajkál,

nézem a tájat, mi lassan tetszhalott

- sötét árnyak bújnak mögöttem a falnál -

az életjátszma, egy röpke, gyors tarot.