chillly24 blogja

Kereslek de nem látlak
helyetted a párnát találom
őt ölelem szorítom
csak hogy végre megtaláltalak!

Mert Te vagy az kiért szívem zakatol
kiért szép szememet el nem cserélném
mert tudom hogy ez kellhet még
hisz szereted csillogását amikor mohó
s csak Téged kíván
gondolataimat megtenni akarnád...

Mégis időnk van mint a tenger
mit az élet majd hálából mind ránk emel
nem lesz semmi gond, csak Te és én
s örökké boldogan élünk e világ közepén...

De most a jelen van hol egymásra figyelünk
biztatjuk egymást s boldogan élünk,
mert szeretjük egymást jobban mint gondolnánk
s ezt a kapcsot semmi el nem tépheti már!

(Köszönöm hogy vagy nekem!)

Itt sétálok az új világban
amelyet Te csak nekem találtál
boldogan sétálok és Téged várlak
mert szívembe befogadtattál...

Lassan vánszorgó percek
melyek nem mintha szét szélednének
inkább csak egyre lassabban ketyegnek
mintha engem szánt szándékkal kínozának...

Mérhetetlenül hiányzik puha kezed
finom bőröd érintése testemen
édes ajkad mely mint az amnézia íze
s érzem vágyad szédítő lüktetését...

Én is várlak, s szívem sebesen kitártad
hogy egyre beljebb hatolj benne
 egyre boldogabbá téve engem...

Különleges vagy s már hiányzol
talán már szeretlek is de csak így:
minden hibáddal!

Te azt hitted ahogy én,
hogy az élet nekünk nagyon nehéz,
s lám most mégis minden könnyebb lesz
ne félj...

Most befejezem a verset  egy "de viszont"-tal
nehogy kimaradjunk valamelyikünk is a hibákkal...

Rideg este - hideg szív
ettől félek ilyenné válok én
pedig nem fenyeget ilyen veszély
most mégis... azt mondom a világból elég...
Túl sokat csalódok és szenvedek
azoktól kaptam mindezt, akiket a legjobban szerettem...
Nincs már pozitív anya - képem
de van negatív
majd jó lesz nekem valahogy így!...
Látom a rosszat, el majd nem csábulok
tudom mit nem kell, ezért leszek jó valahogy...
Lám... itt is bizakodok s szenvedtetem lelkemet
mert érzem már mi az mit nem érezhetek...
Mit most érzek gyermekem majd nem érzi
jó lesz neki akkor a Földön élni!
Addig üresen áradozok a boldogságról, az életről
míg végre mind ezt leírhatom:
Forró estén - szerelmes szívvel...

"Süss fel Nap, fényes Nap"
bontsd ki arany szárnyaidat,
hadd simogassa drága arcod
még ha nem is mellettem vagy...

De a Nap most nem süt
csak elbujdosik
felhők mögött félti csodás arcát
nehogy felpiruljon drága vállad, helyes arcocskád...

Lásd én féltelek az arany Naptól
a teliholdtól s a napnyugattól
féltelek magamtól, mert nem érdemellek...

Hozzád képest én vagyok a bűn, a bánat s nyomorúság
én vagyok az ki nem hagy nyugtot lám...
hagylak inkább békén, ne haragudj rám
nem vagyok senki, csak egy ócska bánatos keszkenő már...

Álmodó pillangók kik színesek villognak
szép életet élnek s közben dalolnak...
Nincs szükségük szeretetre
hisz őket mindenki nagyon szereti
s ha bajuk van azt elrejtik
mások észre sosem veszik...
Bár lennék egy álmodó pillangó Veled
kiket nem látnának mélabúsan, magányosan
s folyton csak Veled röpködnék
és énekelve együtt nevetnénk
a szürke sivár világon
ahol az ember rágódik a hibákon
mi csak csúszdáznánk a virágokon...
Együtt lennénk kicsik, színesek és boldogok
s egy álmodó pillangó színében ragyognék... Veled...