chillly24 blogja

Mélységes fájdalom mit néha érzek...
nem az enyém csak átható... mégis félek...
Mi lesz ha én is így "fájok"?
Én is majd megveszek?
Vagy maradok a felszínes mának
hogy éljek a boldogtalan világnak?
Túlélek és segítek mindent
mindenben ott leszek még ha úgy is érzem
hogy nekem fáj... csak Neked ne fájjon
maradok angyalod ki Rád vigyázzon...
Csak ne marj s én segítek...
ha bántasz még úgy is kerítek
megoldást
mert nem akarom hogy a régi fájdalom legyen a hibás...

Furcsa érzés volt mit éreztem
mégis majdnem megkönnyeztem...
érztem a fájdalmat a hiányt
pedig nem ismertem azt az embert már...
A párom édesapja kit meglátogattunk
a temetőbe virágot vittünk,
imádkoztam neki hogy érezze jól magát
s ne érezzék így... a csonka család...
Éreztem hogy érez
s látta hogy mennyire fáj
ő a szívemig belehatolt már...
Hisz nem is ismertem, mégis éreztem
a vad fájdalmat s űrt mit itt hagyott nekünk...
itt van velünk e világon, talán érzem
s félek hogy zavarja emléke életünk...
el kell őt engedni teljesen mert félünk,
egyszer soká mi is ide kerülünk...
hiányod átjárja lelkem teljesen
bár itt lennél hogy megismerjelek rendesen...

Álmodom e szép reggelen
azt hiszem az igazat látom
mégis mikor felébredek vissza vágyom
mert álmomban végre emberemre találtam...

Felébredek ez egyedüli reggelen
érzem hogy most nem vagy mellettem
nem fekszel az ágyon, itt a helyemen
mégis, holnap együtt leszünk, már várom...

Szana - szét szórt virágtestek árulkodnak
hogy mi jártunk itt e helyen
nem csak egy csodás reggelen
szeretném hogy egy egész életen...

Most hallom, szól a konga dobja
mi mellett gyertya fénye pislákolna
ha nem fújnánk el azt nevetve
s táncolnánk egy egész életre!

Tiszaalpár, 2009.08.19. 12:31

Álmot sző az est
pihenni készül minden
mért nem alszol Te is most?
mikor már minden sötétben vala...

én is nyugszok Te is pihenj
s álmod az én álmomban lesz
kezed az én kezembe zárul
szívünk örök táncot ír majd rájuk...

végül a tánc az mi felébreszti a játékos reggelt
s együtt nézzük a napfelkeltét reggel
szívem s kezem örökké a tiéd lesz majd
csak hagyd aludni ma este a bajt...

Eleinte egyedül és csúnyán hever valahol
a szemétdomb alján a sok lom
között egy kis kacat: a mágnes

Gépek járnak - kelnek
észre sem veszik a szépet
csak undorral csinálják a dolgukat
s lehetőség szerint minél lassabban...

Majd jönnek éjszaka az óvatos kapirgák
kik az értékeket kikutatják
szemetet balra értéket jobbra
hátha fordulna életük valamivel jobbra...

A kis mágnes csak áll és vár
hátha valaki rátalál
rajta szakadt cipő és küllője veszett kerék
melyhez mintha lassan közelebb húzódék...

Egyre másra érzi a vonzást
míg rá nem tapad a kis barát
s boldogan mosolyogva tovább vár
mert nincs egyedül most már...

Apró pakoló kezek nesze töri a csendet
mik gazdái meghallották ezt messze
vártak rá mint egy égi jelre
s azonnal ide is csörtettek csendben...

Megtalálták a kis mágnest
tele mindennel ahogy csak lehet
de fontos nekik és megtakarítják
hisz ez a darab egy gyönyörű szép látvány:
egy ajándék volt esküvőre
mi dühből lett kidobva a szemétbe...