chillly24 blogja

Ki fog ránk emlékezni majd?
Vajon vagyunk elég értékesek ma?
Emlékünk elsorvad vagy tovább él?
gondolkodj rajta egy kicsit még...

verseink mint a fa levelei,
őszünkkor besárgulnak és lehullnak
a nyomok lassan elhalványulnak...

Kell ez nekünk, mint koporsóra a virág
miben az élettelen test csak a sír rabja már...
Te is és verseid emlékként maradnak fent
majd egyszer a szájhagyomány is elhagy végleg...

Maradsz egy régi kép ami már nem emlék
ez egy valami, amit nem lehet meghatározni...
egy foszló test a koporsóban
s egy csomó papír a későbbi családban...

Ez a mai poéta sorsa nézzünk elébe
Emlék vagy nem?
Döntsd el te magad ha nem félsz belegondolni ebbe...

Ha egyszer felnőtt leszek
semmitől meg nem menekülhetek
mindennel harcba szállok
amivel csak kell...

Ha egyszer minden érthető lesz
nem lesz szükség az okosokra
hisz mindenki okos lesz
ami tudni való hogy nem most lesz...

Ha egyszer a rab nem fosztogatni megy
és vigyáz végre arra amire kell
azt mondom majd hogy jó világ ez amiben vagyunk
nincs másra szükségem mert ez a legtökéletesebb...

Ha egyszer boldog lehetnék tőletek
biztos nem vágynék többre
mert megkapnék mindent amit szeretnék
boldog családot, jó barátokat, tiszta szeretetet...

Ha minden igaz lenne
de boldog lennék vala...
Bár így lenne minden
hogy ne csak azt írnám hogy: HA...

csillag hull, kacaj hallik
kérdem én: most merre vagytok?
barátaim nem láttatik
felőlük már ilyenkor mit sem hallok...

maradok a kéji éjnek
csillagokkal harcoló hű felhőknek
mik a fénnyel új harcba lépnek
ha legyőzi drága éjünket a Fényes...

kedvünk újra virágzó és üde lesz
s egy szép virágos mezőn leszel
tele élettel és barátokkal
azt hiszed majd hogy az éj csak álom vala...

Ébredj kedves
rázd meg magad
legyen jó kedved
vedd fel mosolyos arcodat...

Gondolj a szép mezőkre
ahol nem csak te jársz magad
van ki fogja puha kezed
s hallgatjátok a csodás hangokat...

Nem érted rossz kedved,
hát én honnan értem meg?
De azért szeretnék segíteni
egy kis szíverősítőt írni...

Remélem tetszik és jobbra derít
és nem kell ott lennem melletted hogy sírj
légy erős és határozott
tudd hogy mit akarsz, s ne csak próbálkozz
hiszen képes vagy mindenre
csak nem hiszel eléggé benne...

S újra jön a csodás kedvenc táj
mit én kis patak halk folyásával adom
ahol kis halacskák ugrándoznak a habon
s újra megjelenik a szádon a mosoly már...


UGYE??
Fecske22-nek (Katának) hogy egy kicsit megmosolyogtassam... :))
Barátnémnak!! :))

Egy egész délután
mit Veled éltem át
csókos percek
szenvedélyes lehelletek
selymes puha érintések
halk nyögések
hőn kívánő tekintetek...


Elégedett  szomorú szemek
búcsúzásra készülő lelkek
mert nem Te vagy ki holnap ébreszt engem
én itthon, Te otthon
munka, suli, meló
hétköznap... nem jó...
hiányzol s én is Neked
mikor lehetek újra Veled?
Hát persze tudom már
nem is olyan soká
együtt töltjük fáradtan a kedd délutánt...