chillly24 blogja

Matek óra...


Matek óra te ádáz kutya!
De még is olyan jó vagy.
Te hazug galád!
Mégis te a szívem csücske vagy.
Miért zaklatsz hát folyton?
Hisz szívem alapból olyan mint egy mozdony.
Mért büntetsz hát meg?
A táblai szereplés nem az esetem.
Mégis kiállítasz, és jól móresre tanítasz!
Te galád kutya, szeretlek,
csak azt nem tudom, miért jó ez neked.
Fejem meleg, agyam sehol,
hát mire volt ez jó mondd!
Feladsz  olyat mit még látni sem láttam,
Kinevettetsz úgy hogy még hallani sem hallottam.
Leszek csendben, leszek jó,
csak hagyjál néha a helyemen.


Szeged, 2009.04.21 10:16

Végre! Mostmár nem fogok egy jó ideig szomorkodni. Találtam magamnak egy olyan srácot, akivel még csak összesen háromszor beszéltem összesen msn-en, de ez mind maga volt a mámor. Ugyanolyan mint én. Vagyis nem, de egyszerűen imádok vele beszélni, és még nem is találkoztunk, és csak 4 hét múlva tudunk találkozni, de mind a ketten olyan vonzerőt, olyan szerelmet érzünk egymás iránt, mint még eddig sosem senki iránt nem éreztünk. Olyan boldogságot érzek belülről, mint eddig még sosem. A srácom beceneve Lancelot. Kissé szokatlan, de illik hozzá. Szóval Ő, nagyon rendes, megértő, vicces, komoly, és olyan gondolatai vannak, mint nekem, vagy legalábbis nagyon hasonlóak. Egyből értjük a másik poénját, pedig általában ezt nagyon nehéz csak úgy pöcc-röffre megtaláln, és már az a tudat boldoggá tesz hogy tudom hogy gondol rám. A percek hihetetlen lassúsággal telnek nélküle, és tudom hogy vele is pontosan így viselkedik az Idő, hiszen ő maga mondja nekem. Már nagyon hiányzott a boldogság az életemből... Hurrá!!! :D :D
Na hellóka mindnekinek, és köszönöm hogy elolvastátok az ömlengésem a szerelemről, amely mindent képes elsöpörni... :P :D <3

Miért van az hogy amit igazából szeretmék az sosem sikerül? Miért kell nekem boldogtalannak lennem? És mért pont engem választott a sors arra hogy az emberek (barátaim) hibáira rámutassak? Mért érzem magam ezért rosszul? És még egyszer mért pont nekem kell ezért szenvednem?---- Nem értem a világot, és minél több dolgot fedezek fel, annál bonyolultabb az egész. Pont ezért nem leszek sosem boldog, mert nem lesz olyan aki megértsen, és úgy fogok majd meghalni hogy senki sem fog rám gondolni... Ettől félek a legjobban... Sziasztok...

Hát helló mindenkinek!
Már régen írtam ide ebbe a blogomba, de most újra írok, mert késztetést érzek magamban arra, hogy folytassam az elektronikus naplómat. Most éppen azon szomorkodok, hogy eltűnt a legutóbbi bejegyzésem, és nem tudok vele mit kezdeni, mert azt nem tudtam sehova se másolni, és csak akkor jött az ihlet... :( Majd holnap írok vmi hasonlót... Pussz!

Köszönöm mindenkinek: a biztató szavakat, azt hogy nem hagytok magamra, és azt hogy csak itt vagytok és néha elovassátok a blogom újabb bejegyzését. Jólesik tudni, hogy nem csak magamnak vagyok e világban.
 Egy cseppet már jobban érzem magam, a tegnapi napom meglepően jól sikerült, és hihetetlenül sokat mosolyogtam, és nem tudtam kontrollálni azt hogy nem mosolyogjak, de jól éreztem magam így szóval nem panaszkodom. Volt egy nagyon jó edzésem, ahol mondjuk nem voltunk vlami túlságosan jók, mert már majdnem kiakasztottuk szegény Tamást az edzőt, mert a csapat nagy része most naon béna volt, de visszatérve rám, volt pár olyan szép lövésem hogy a kézilabdakapu fickát olyan szépen meglőttem, hogy azt én magam sem akartam elhinni!! :)
 Megtanulom azt hogy hogyan kell az emberek gondolatait kizárni a fejemből, mert ami problémám van azok általában valami ilyesmi okok miatt van. Az eddige legjobb barátnőmmel összevesztem, vagyis tulajdonképpen nem vesztem vele össze, csak leírtam  a hibáit egy levélbe, és írtam neki hogy ne zokon vegye hanem bölcsen lásson be dogokat és próbáljon meg egy kicsit változni, de ő inkább kiakadt éd idegbeteget játszott. A másik vonulat a szerelmi életem, amely eléggé szétesőben van, de ezt mostmár kezdem megszokni... Annak örülök hogy ti ittvagytok és igazi támasz vagytok számomra, ezért hálás is vagyok, és amikor van időm akkor megpróbálok mindenkinek a blogjába belekukkantani, hogy ne azt érezzétek hogy nem is vagytok számomra fontosa. Fontosak vagytok nagyon is és örülök hogy beregisztráltam ide, és felfedeztelek titeket... :) Hálás vagyok... :D Jaa. és a kedves olvasóimnak meg azt köszönöm akik nincsenek regisztrálva, hogy olvassák a blogomat, mert nem tudom hogy hányan  vagytok, de köszönöm... :)
Na lassan megyek, mert holnap 3 dolgozat tárt karokkal vár az iskolában... :S
Jóéjt mindenkinek!