chillly24 blogja

hidd el: az élet szeret
érezd: nyújtsd felém kezed
s lásd hogy van értelme élni
higgy azokban, kik nem akarnak nélküled élni

s ha sokan vannak örülnöd kell,
lesz majd a temetésen elég fej
de ha undok vagy és kemény: reménytelen
be kell látnod, az élet nem kell neked
hisz meg sem érdemled...

Kiskunfélegyháza 2012.01.04. 22:24

maréknyi konfetti díszeleg a sárban
mindenki elfáradt ebben a mocsárban
piheteti elméjét, már ami megmaradt


szíve mögött nehéz év, nem vitás
de hát ilyen az élet, s ő nem hibás
majd az új év, igen majd az vigyáz
s nem kell magaddal törődnöd előre.

s hogy mi a tanulság?
hogy ne szórd szét a konfettit - a sárba -
s ne állatként viselkedj a világban!


Kiskunfélegyháza 2012.01.04. 22:19

vakarék vagyok
kész szörnyeteg
mint kávé alján a maradék
úgy maradnak fejemben a gondolatok

halott csókokat
szürke érzelmeket filézek
közben a jelen zárja le elmém.

álmom kóros
szívem nem felejt
eszem kevés,
nem tudja mit tegyen.

megtett felesleges lépések
szándékos károkozások
félős érzelem kibontakozások...

s bohóc vagyok tudom
egy nem vagyok: komoly
mégis! akarok felnőni
s nem csak felnőttet játszani.

bohó vagyok s tréfás mindig
egy nagy vicc, de tényleg!
mi lesz majd így itt
belül - ha ily gyerek vagyok..?

Kiskunfélegyháza 2011.12.27.  10:06

szavatlan perceim élednek
néma ajkamon kifelé terelnek:
élettelen lusta képeket, 
hány életet le tudnék élni veletek...?

fáradt lelkem megtörve lóg
szívem hiába kér, agyam pór
testem pőre kezed előtt
szemed fénye takarja a fertőt

mégis kívánnék életben maradni
szeretnék szívemből újra szeretni
de lelkem tükre törötten is karcos
túl sok volt az, ki megtaposott.

s ha éledek feléd
rám se nézel
megkötsz két szavaddal
kiábrándítasz egészen.

hazugság volt minden?
minden mi létezett?
hagytad hogy a kedélyek
csapják fel lelkemet?
értsem úgy hogy szerelmed hazugság?
nagyon fáj már minden porcikád.
gyűllöllek és szenvedek:
ez az, mi igaz szerelem neked?
Kiskunfélegyháza 2011.12.27.  12:08

esélyem nálad illanva elolvadt
mint apró percek az élet tengerében
de hogy elmeséltem lelkemet
szemed újra csillogásba feledkezett
 s keresve nézted lelki tükrömet

kéz érintett kezet
száj olvasott a testből
pillanatképek sora zúgott
fejed tele lett minden nesztől
mi tőlem indult hozzád.

félek tőled
s tudom kár
ha nem engedlek közel
de nem hiszem már
hogy hamarosan újra élhetek.