chillly24 zavaros élete

Gondolatok
chillly24•  2009. november 23. 15:36

Rögtönzés...

borús hó alatti lepel
mi az arcodat már teljesen lefed
takar illeszt és vág
majd látod a tavaszi szivárványt

pedig a télben ácsorogsz és csulkasz
valaki a távolból beszél rólad
majd mély csendben a friss hideget szívod
s újra feléledsz mint akkor titkon

majd forróságot érzel és vidám életet
hallucinálsz s azt hiszed énekelsz
majd felébredsz a valóságra hirtelen
hogy megint csak álom volt a képzeted...

telik múlik az idő és vársz
majd valaki egyszer mögéd áll
és látni fogod a remény s boldogságot
melyek téged fiatalon elhagyának

újra nevetsz aranycsengettyűvel
s boldognak látnak a téli képen
ahol még nem voltál se szép se jó
de a szerelem volt az, mi akkor lángolt...

chillly24•  2009. november 20. 22:10

..

szeretnék újra élni s a halálból feleszmélni
de nincs ki felébresszen, mert mindenki azt hiszi élek...
szürkébb s sápadtabb vagyok a halottnál
engem mindig csak a koporsóm várt...

néha megcsillan a fény, s úgy tűnik nincs vég
de ez mindig csak mulandó, halandó
tudom kire lenne szükségem de ő rám sem néz
mért lenne hát értelme mindennek így?

játszom hát tovább a szerepem a "boldog" kis életem
"örülök" hogy fiatal vagyok s előttem az "élet"...

nem akarom de újra összeomlok, mert ezt érdemlem...

chillly24•  2009. november 12. 15:21

Tánc

Színek csillognak fények ragyognak
bársony csodás testemen,
itt most nem kullognak
a legcsodásabb versenyen...

Hol a kezek lábak koordináltak
szemek szájak boldogan húzódnának
idegesség, ingerület, bánat, szomorúság
kérdések válaszok, nyomorú sajnálatok
majd színes karneválálarcok
amik mögött kincset érő vadállatok
készülnek kibújni a világ bőréből
hogy magukat adva járják az édes kerengőt
majd latin ritmusra dobálják magukat
hogy megformálják a csábos alakjukat
s kitombolják magukat...

A következő napon majd még többet és jobbat akar
amíg a végső szemfedőd be nem takar...
Végül utána is ropni fogja a kedvenc táncát
betáncolja magát s a tánc világát...

chillly24•  2009. november 12. 15:15

A sötétségről

Sötét alkonyat fehér fények
az éjszakában már nem félek
Tudom hogy én vagyok az aki egyedül
az utcán sétálva szédeleg
de haza már sosem kerülhet...

Egy dologtól rettegek míg élek
csak ámor nyilából nem kérek
mert csak bánatot és csalódást hint
s a bú az, amitől senki nem véd meg...

Ahol bánat üti fel a fejét
onnan már senki tovább nem lép
hacsak el nem rángat téged valaki
s megmutatja neked a bősz matróna kebelét...

Addig maradsz magadnak magadban
amíg az agyi ered el nem pattan
és hirtelen meg nem világosodsz
csak csücsülsz a szobádban tehetetlen haraggal...

chillly24•  2009. október 30. 22:10

A buszon ülve Félegyháza felé...

... és amikor felveszed a távolság maszkját
láthatatlanná válsz...
Csak egy ismeretlen vagy,egy darab a tömegből...
Majd mikor rádnéznek, a maszkot felrántják
és rádköszön egy poros emlékre,
halványan mosolyogva...
De ez már mind késő ahhoz,
hogy ne éreznéd magad távolinak, kívülállónak...

 

-------------------------

 

S a Nap titokban a Holdat csókolá,

együtt merülnek el a színes habokban mi a szivárványban játszik,

majd lopakodva oson helyére mindkettő

ha a naplemente beteljesedik...

De addig véres - buja csatát vívnak

mi a felhőkön látszik;

mert oda dobják szerelemsen a már nem kellő színeket

a Nap nyoszolyájáról...

 

 

--------------------------- 

 

Sötétség uralja lassan a tájat

lépj a hidegben hatalmasat hármat,

majd feküdj le és nyugodj meg:

Kapsz az Élettől még pofont, párat...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom