Blogalizáció, avagy a Jövő hírnőke

– NYOLCMILLIÁRD IDIÓTA! – tört ki dühödten Lucifer, ahogy végig pillantott az üszkös romokon. Egy 2024-ben még élő-lüktető nagyváros közepén állt, de most bármerre fordult volna, csak a pusztulás látványa fogadta.

– Mostantól merő unalom lesz az életem, mert nincs kiket bűnre csábítsak. Nem értem hogyan lehettek állítólag értelmes lények, ennyire agyatlanok – tolta le ismét a teljes emberiséget, mert merészelték magukat elpusztítani, az ő szórakoztatásának ellenében. – Amúgy kíváncsi lennék, hogy legalább most miért nem avatkoztál közbe? – pillantott jobbra.

Isten másodpercekig nem válaszolt, mely alatt egy a lelkéből feltörő könnycsepp gördült végig az arcán.

/Szerinted mi lett aztán a válasza?/

A gyermek jelenti a jövőt, s szerinted milyen felnőtt lesz abból, aki már nyolc évesen a mobilját nyüstöli órák hosszat naponta, vagy ha nem, a számítógép előtt ül.?

Nem egyszer láttam, hogy négy-öt fős gyerektársaság, buszon, vagy egy téren állva, egymáshoz sem szól, ezzel szemben mobiljukat oly áhítattal szorongatják, mint valami imádott lényt. Vajon százból épp most hányan látogatnak meg irodalmi oldalt? Sajnos jó eséllyel egyikük sem. Legyinthetsz erre azt mondva, ha nagyobbak lesznek, majd „beszippantja őket az irodalom csodálatos világa”. Igen, lesz ilyen néhány, de évről évre egyre kevesebb, mert egyre inkább teret hódít a mobilizált világ. Többek közt ezért hoztam létre a Cseppnyi óriások univerzumát, mely egy hat kötetes elbeszélő költemény, s egyszerre szól felnőttekhez és gyerekekhez. De persze egy sima vers épp úgy szólhat hattól százhat éves korig bárkihez. Tudom, vannak ilyen versek, de sokkal több kéne.

Én az ilyen verseimet Róki verseknek neveztem el, aki a Cseppnyi óriások egyik fontos szereplője, de költői lélekkel is rendelkezik. A lényeg, ha egy Róki versre lelsz, ne olvasd el, ha főleg a lélek mélységeit feltáró, minél kacifántosabb költői képektől „átitatott” komor versre vágysz. Ugyanis a „Rókihajó” humorból lett eszkábálva, s száguldhat meglepő módon a Rímek tengerén úgyis, hogy nincs motorja, sem vitorlája. Hogyan lehetséges ez? Olvass el egyet és kiderül. Annyit elárulhatok, hogy Róki minden esetben kijátszva a vaskalapos őröket, komoly mondanivalót is becsempész a hajó tatjába.

Egy szó, mint száz, szerintem emberi jövőnk egyik záloga, hogy készüljenek olyan versek, novellák, amik megérintik a gyermeki lelket. Különben úgy harminc-negyven év múlva egy mátrix világban végezzük, s itt hangsúlyoznám, hogy nem bugyuta, egy kaptafára készült mesékre gondolok, a mai világ gyermekei már kinőttek az ilyenekből.

Tudom, nem egyszerű, sőt hatalmas kihívás, de olyan írásokra van szükség, amit lelkesen mutatnak meg a barátoknak, és észre sem veszik, de aztán a mobil zsebükbe vándorol és valami olyan veszi kezdetét, ami láttán Isten szíve boldogan megdobban, sőt tán még egy könnycseppet is elmorzsol, miközben nézi őket.

Te mit kérdeznél Istentől, ha még földi léted alatt találkozhatnál vele?

 Én többek közt azt, nem bánta-e meg, hogy szabad akaratot adott nekünk. Hisz a kezdetektől fogva egymás ellen fordítjuk ezt az adományt, megelőlegezett bizalmat. Ráadásul a helyzet nem, hogy javult volna évszázadok alatt, hanem egyre nagyobb sebességgel száguldunk lefele a mocsár felé, mely körbeöleli az Élethegyet.

A hegy szélén állva Isten letekint Európára, s könnyek gyűlnek a szemébe. A kapzsiság és a hatalomvágy rákfenéje nem volt elég, a Halál csontos arcán groteszk látványt nyújtó széles vigyor terül szét, hisz a háborúnál nincs kedvesebb dolog számára.. Ember, embertől parancsot kap rá, hogy embert öljön! Még a ragadozók sem irtják saját fajukat, hát akkor milyen szörnyetegek vagyunk mi? Elárulom, bár Te is tudod. Magas értelmi színvonalat képviselő szörnyetegek.

Isten arcán egy könnycsepp gördül végig, s bár csak ember vagyok, de szeretnék ott lenni mellette, s átölelni, hogy enyhítsek fájdalmán. De ehelyett csak egy tanácsot adhatok annak ellenére, hogy Ő a mindenható. Legyen blackout a Földön. Minden bizonnyal könnyedén megteheted, hiszen még az ember számára is kivitelezhető volna technikailag.

Úgy gondolom, e sorok olvasóinak nagy része majd fejét rázza ötletem kapcsán. Igen, modern világunk kártyavárként omlana össze áram nélkül, s anarchia törne ki bolygó szerte.

Bár sok-sok áldozata lenne kezdetben az új világnak, de közel sem annyi, ha minden marad a régiben, és a fegyvergyárak tovább ontják a fegyvereket, s természetesen nem azért, hogy a raktáron porosodjanak majd.. Ha bekövetkezne a blackout, pár év alatt normalizálódna a helyzet, annak ellenére, hogy tv, mobil, Internet és jelenlegi világunk további imádott vívmányai nélkül kéne élnünk. 

Részben visszatérnék a természethez, újra rálelve az élet igazi értékeire., s bár szentté nem válnánk, de a hegyről már nem lefele haladnánk. Isten arcán már nem gördülne végig könnycsepp újra és újra. Ettől a naptól kezdve indulhatnánk meg felfele a hegyen.

Végezetül két kérdés. Abból kiindulva, ami most zajlik a Földön, csak rosszabbá válhat, mit tennél Isten helyében? Elutasítod teljes mértékben a blackout, a „teljes áramtalanítás „ ötletét?

Van, akinek embernek lenni csak egyszerű, hétköznapi dolog, de van, akinek hatalmas kihívás. Az ilyen ember már nem viaskodik önmagával, mert megvívta benső csatáit. Tisztában van gyengeségeivel, ám értékeivel is, és ekkortól kezdve megnyílik számára az ajtó, melyen az „EMBERNEK LENNI” felírat díszeleg. Embernek lenni nagy betűkkel, mert már nem éri be kevesebbel, mint, hogy kihozza magából a maximumot. Aki így él, már nem áll be soha többé a Szürkék Sorába, napjai nem fejlődnek vissza egyhangú hétköznapokká, mert a kihívás számára már maga az Élet.

Kíváncsi vagy A HOSSZÚ ÉLET TITKÁRA? 

 Ötven év múlva elárulom, hiszen most még nem tudnám a szavaim a múló idővel alátámasztani. De addig is egy jó tanács... NYUGI. A lelkedre folyamatosan ható megannyi negatív tényező hónapokat, sőt éveket vehet el az életedből. Tudom általánosság, de attól még igaz, hogy hited önmagadban, egyfajta páncél a külvilágból áradó sötét erőkkel szemben. Igen, „sötét erők”, pedig hát ez itt a valóság és nem a Star Wars. Ám a hit, bármennyire is képtelenségnek hangzik, lehet a leghatékonyabb jedi erő. Ráadásul nekünk is van egy Jodánk, mesterünk, akit úgy neveztünk el, hogy Isten. A belévetett hitünk adhat erőt számunkra? Alapszinten igen, de a magasabb fokozat az, ha végigmegyünk  az önmegismerés rögös útján, hol megannyi csatában legyőzve önző-kapzsi énünket, rá lelünk a páncélra. A lélekpáncélra, mely Isten kovács műhelyében készült,de ha felöltjük, még közel sem leszünk Istenek. Ez csak az első lépés lesz az úton, amelynek végén találkozhatunk vele. Ám ez a találkozás egyesével nem jöhet létre, tehát csakis együtt járulhatunk a színe elé majd, ami jelenleg totálisan lehetetlen küldetésnek tűnik. Ámha Tom Cruise-nak hét részen át sikerült megoldania ezt a problémát, együtt, mindannyiunknak is sikerülhet.