Blogalizáció, avagy a Jövő hírnőke

DÖBBENETES MÁR MIRE KÉPES A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA!

/Nem részletezem,mindenki könnyen utána nézhet a Neten/ 

Én, ha tehetném, most azonnal betiltanám a tovább fejlesztését. Miért is? Egy kérdéssel válaszolok. Vajon mi lesz 10-15 év múlva? Elárulom. Jó eséllyel valóra válik a Terminátor filmek rémálma, mert teljesen logikus döntés lesz a gépek részéről, hogy az emberi civilizációt el kell pusztítani, hisz egymást pusztítják ezek a magukat értelmesnek kikiáltott lények. Persze, ha az elkövetkezendő években kitör a világbéke, a mesterséges intelligencia az emberi lét folytatása mellett dönt. De szerinted mennyi esély van erre kedves olvasó?

Ha kicsit kevésbé tekintünk a jövőbe, akkor sem, rózsás a helyzet. Már most tökéletesnek mondható az ember animált másolata, mozgása, mi lesz 5-6 év múlva? A tv bemondókat felváltják az animált bemondók, sőt valószínűleg a színészek, énekesek, zenészek nagy részét is.

Én, amíg erőmből futja, versekkel, dalszövegekkel „harcolok” a mesterséges intelingencia ellen. Te mit teszel ellene? /Ha egyáltalán egyet értesz velem./

– NYOLCMILLIÁRD IDIÓTA! – tört ki dühödten Lucifer, ahogy végig pillantott az üszkös romokon. Egy 2024-ben még élő-lüktető nagyváros közepén állt, de most bármerre fordult volna, csak a pusztulás látványa fogadta.

– Mostantól merő unalom lesz az életem, mert nincs kiket bűnre csábítsak. Nem értem hogyan lehettek állítólag értelmes lények, ennyire agyatlanok – tolta le ismét a teljes emberiséget, mert merészelték magukat elpusztítani, az ő szórakoztatásának ellenében. – Amúgy kíváncsi lennék, hogy legalább most miért nem avatkoztál közbe? – pillantott jobbra.

Isten másodpercekig nem válaszolt, mely alatt egy a lelkéből feltörő könnycsepp gördült végig az arcán.

/Szerinted mi lett aztán a válasza?/

A gyermek jelenti a jövőt, s szerinted milyen felnőtt lesz abból, aki már nyolc évesen a mobilját nyüstöli órák hosszat naponta, vagy ha nem, a számítógép előtt ül? Persze ez csak egy költői kérdés, hisz nem láthatunk a jövőbe... Vagy mégis?

Egy szó, mint száz, szerintem emberi jövőnk egyik záloga, hogy készüljenek olyan versek, novellák, amik megérintik a gyermeki lelket, és persze a felnőttekben élő gyermeket is. Különben úgy harminc-negyven év múlva egy mátrix világban végezzük, s itt hangsúlyoznám, hogy nem bugyuta, egykaptafára készült mesékre gondolok, a mai világ gyermekei már kinőttek az ilyenekből.

Tudom, nem egyszerű, sőt hatalmas kihívás, de olyan írásokra van szükség, amit lelkesen mutatnak meg a barátoknak, és remélhetőleg majd meghallgatják a történet folytatását. Közüllük is kerülhetnek majd ki a jövő generációjának költői, színészei, vagy akár "csak" olyan  felnőttek, akiknek a fontossági sorrendben előrébb szerepel az irodalom, mint a lájkok gyűjtése.

A lényeg, hogy tisztában legyél saját értékeiddel.

Az önbizalom hiányos ember, olyan, mintha a csatába fegyver nélkül, feltett kézzel menne. Tutira az első kósza puskagolyó szíven találja. Túléli, mert ez a harc még csak a lelkében zajlott, de épp ettől nagyobb a jelentősége, mintha valódi lenne. Mert itt dől el, hogy a külvilág hatalmában élsz-e majd, a Pénz nevű zsarnok király uralma alatt, vagy maradsz önmagad.... Az, akinek az igazi érték szívének aranya, a Szeretet, persze ettől még nem vélik szentté. Ott él benne a harcos is, ki ha nem bármi áron, de mindig tettre kész, hogy szembe szálljon a Sötét Lelkűek seregével. Ez már nem benső harc, mert sajnos szép számban élnek ilyenek a külvilágban. Ha számuk egyre növekszik, nem lesz esélyük ellenük. A legtöbbjük igaz nem ront rád, mivel lélekálarcot visel, ráadásul komoly színészi képességgel is rendelkezik. Így kedves, közvetlen stílusban próbálja lépre csalni a legújabb áldozatát, és sokan be is dőlnek neki. De téged nem ver át, ha megvíva benső harcodat, az „Igazi Értékek pallosával” legyőzted önző, kapzsi énedet.

Mindannyian kiválasztottak vagyunk, hogy egy csoda részesei lehessünk, amit úgy hívunk, hogy Élet. Van, aki csak legyint erre, miközben a Hétköznapok börtönében tengeti napjait, melyről azt hiszi, hogy ez a szabadság. Pedig a szabadság az, ha átérzed a létezés csodáját, nap, mint nap, egyetlen órát sem elszalasztva. Ám ehhez gyakorta cseppet sem kell sietni, sőt. Tavaszi délután képes legyél azért lassítani, hogy átérezd a Nap lágyan áradó melegét, ahelyett, hogy azon agyalnál, miképpen gyarapítsd a bankszámládat. Ám sokan behódolnak a Pénznek, mindenek fölé helyezik, mintha csak király volna, de akkor ők az alattvalók. Lemondanak a csodáról, mely körbeveszi őket, s részesei is egyben Taposómalomban tengetik napjaikat, szívük aranyát eltékozolva, mely nem más, mint az Élet szeretete. Nem érzik át a lényeget, hogy mindannyian kiválasztottak vagyunk, hiszen Isteni csoda a létezésünk. Vagy valami más? Egy több évszázadon át tartó kísérlet részeseiként élünk, amiben mi vagyunk az egerek? Minderre biztos most legyintesz, aztán hadd forogjon tovább a mókuskerék. Jó körbe-körbe szaladgálást, én inkább az igazság nyomába eredek.