Blogalizáció, avagy a Jövő hírnőke

Te mit kérdeznél Istentől, ha még földi léted alatt találkozhatnál vele?

 Én többek közt azt, nem bánta-e meg, hogy szabad akaratot adott nekünk. Hisz a kezdetektől fogva egymás ellen fordítjuk ezt az adományt, megelőlegezett bizalmat. Ráadásul a helyzet nem, hogy javult volna évszázadok alatt, hanem egyre nagyobb sebességgel száguldunk lefele a mocsár felé, mely körbeöleli az Élethegyet.

A hegy szélén állva Isten letekint Európára, s könnyek gyűlnek a szemébe. A kapzsiság és a hatalomvágy rákfenéje nem volt elég, a Halál csontos arcán groteszk látványt nyújtó széles vigyor terül szét, hisz a háborúnál nincs kedvesebb dolog számára.. Ember, embertől parancsot kap rá, hogy embert öljön! Még a ragadozók sem irtják saját fajukat, hát akkor milyen szörnyetegek vagyunk mi? Elárulom, bár Te is tudod. Magas értelmi színvonalat képviselő szörnyetegek.

Isten arcán egy könnycsepp gördül végig, s bár csak ember vagyok, de szeretnék ott lenni mellette, s átölelni, hogy enyhítsek fájdalmán. De ehelyett csak egy tanácsot adhatok annak ellenére, hogy Ő a mindenható. Legyen blackout a Földön. Minden bizonnyal könnyedén megteheted, hiszen még az ember számára is kivitelezhető volna technikailag.

Úgy gondolom, e sorok olvasóinak nagy része majd fejét rázza ötletem kapcsán. Igen, modern világunk kártyavárként omlana össze áram nélkül, s anarchia törne ki bolygó szerte.

Bár sok-sok áldozata lenne kezdetben az új világnak, de közel sem annyi, ha minden marad a régiben, és a fegyvergyárak tovább ontják a fegyvereket, s természetesen nem azért, hogy a raktáron porosodjanak majd.. Ha bekövetkezne a blackout, pár év alatt normalizálódna a helyzet, annak ellenére, hogy tv, mobil, Internet és jelenlegi világunk további imádott vívmányai nélkül kéne élnünk. 

Részben visszatérnék a természethez, újra rálelve az élet igazi értékeire., s bár szentté nem válnánk, de a hegyről már nem lefele haladnánk. Isten arcán már nem gördülne végig könnycsepp újra és újra. Ettől a naptól kezdve indulhatnánk meg felfele a hegyen.

Végezetül két kérdés. Abból kiindulva, ami most zajlik a Földön, csak rosszabbá válhat, mit tennél Isten helyében? Elutasítod teljes mértékben a blackout, a „teljes áramtalanítás „ ötletét?

Van, akinek embernek lenni csak egyszerű, hétköznapi dolog, de van, akinek hatalmas kihívás. Az ilyen ember már nem viaskodik önmagával, mert megvívta benső csatáit. Tisztában van gyengeségeivel, ám értékeivel is, és ekkortól kezdve megnyílik számára az ajtó, melyen az „EMBERNEK LENNI” felírat díszeleg. Embernek lenni nagy betűkkel, mert már nem éri be kevesebbel, mint, hogy kihozza magából a maximumot. Aki így él, már nem áll be soha többé a Szürkék Sorába, napjai nem fejlődnek vissza egyhangú hétköznapokká, mert a kihívás számára már maga az Élet.

Kíváncsi vagy A HOSSZÚ ÉLET TITKÁRA? 

 Ötven év múlva elárulom, hiszen most még nem tudnám a szavaim a múló idővel alátámasztani. De addig is egy jó tanács... NYUGI. A lelkedre folyamatosan ható megannyi negatív tényező hónapokat, sőt éveket vehet el az életedből. Tudom általánosság, de attól még igaz, hogy hited önmagadban, egyfajta páncél a külvilágból áradó sötét erőkkel szemben. Igen, „sötét erők”, pedig hát ez itt a valóság és nem a Star Wars. Ám a hit, bármennyire is képtelenségnek hangzik, lehet a leghatékonyabb jedi erő. Ráadásul nekünk is van egy Jodánk, mesterünk, akit úgy neveztünk el, hogy Isten. A belévetett hitünk adhat erőt számunkra? Alapszinten igen, de a magasabb fokozat az, ha végigmegyünk  az önmegismerés rögös útján, hol megannyi csatában legyőzve önző-kapzsi énünket, rá lelünk a páncélra. A lélekpáncélra, mely Isten kovács műhelyében készült,de ha felöltjük, még közel sem leszünk Istenek. Ez csak az első lépés lesz az úton, amelynek végén találkozhatunk vele. Ám ez a találkozás egyesével nem jöhet létre, tehát csakis együtt járulhatunk a színe elé majd, ami jelenleg totálisan lehetetlen küldetésnek tűnik. Ámha Tom Cruise-nak hét részen át sikerült megoldania ezt a problémát, együtt, mindannyiunknak is sikerülhet.

Üdv!

Először is leszögezném, hogy jó pár magas szintű költő van az oldalon, kik jóval nagyobb publicitást érdemelnének. Ám átlagosan jó, vagy középszerű több van szerintem, kik ha nem szeretnének fejlődni, már abba is hagyhatják a bejegyzés olvasását.

A többiektől megkérdem, miért nem található az oldalon kritikai véleményezés, de persze építő jellegű. Tán azért, mert az adott művész megsértődne tőle? Más oldalon tapasztaltam, hogy 90 százalékban ez történik. Jelenleg itt az a helyzet, hogy oda-vissza kölcsönösen dicsérve vannak a versek, attól függetlenül, milyen minőséget képviselnek. Nem szeretném ezt átreformálni, hisz ki vagyok én ahhoz, de aki felkér rá, szívesen írok verse kapcsán kritikát, amivel persze nem kötelező egyetérteni. Természetesen az én írásaimmal is meglehet ugyanezt tenni, és ha építő jellegű, megköszönöm. Itt megjegyezném, hogy részben az ilyen kritikáknak köszönhetem, ott tartok a dalszövegírás terén, ahol.

Tehát a döntés rajtad áll Kedves Olvasó, marad minden a régiben, vagy nyitott vagy némi változásra?

„Összetartozunk,

Mint az ég és a föld,

Mint a három szín,

A piros,a fehér és a zöld.”

Isten hisz bennünk a múltunk ellenére is. De mi hiszünk eléggé benne? A válasz a történelmünk, a megannyi háború. Attól tartok egyre több ember fontossági sorrendjében Isten valahol csak hátul kullog, míg az Önzés, a Kapzsiság, a Hatalomvágy és sajnos a Gyűlölet is, elől kap helyet. Amennyiben ez így van, menthetetlenül masírozunk az Utolsó Háború felé. Vagy lehet már el is kezdődött?