Blogalizáció, avagy a Jövő hírnőke

Mindannyian kiválasztottak vagyunk, hogy egy csoda részesei lehessünk, amit úgy hívunk, hogy Élet. Van, aki csak legyint erre, miközben a Hétköznapok börtönében tengeti napjait, melyről azt hiszi, hogy ez a szabadság. Pedig a szabadság az, ha átérzed a létezés csodáját, nap, mint nap, egyetlen órát sem elszalasztva. Ám ehhez gyakorta cseppet sem kell sietni, sőt. Tavaszi délután képes legyél azért lassítani, hogy átérezd a Nap lágyan áradó melegét, ahelyett, hogy azon agyalnál, miképpen gyarapítsd a bankszámládat. Ám sokan behódolnak a Pénznek, mindenek fölé helyezik, mintha csak király volna, de akkor ők az alattvalók. Lemondanak a csodáról, mely körbeveszi őket, s részesei is egyben Taposómalomban tengetik napjaikat, szívük aranyát eltékozolva, mely nem más, mint az Élet szeretete. Nem érzik át a lényeget, hogy mindannyian kiválasztottak vagyunk, hiszen Isteni csoda a létezésünk. Vagy valami más? Egy több évszázadon át tartó kísérlet részeseiként élünk, amiben mi vagyunk az egerek? Minderre biztos most legyintesz, aztán hadd forogjon tovább a mókuskerék. Jó körbe-körbe szaladgálást, én inkább az igazság nyomába eredek.

Nagyon szívesen elbeszélgetnék egy milliárdossal arról, mit érez, mikor elmegy egy koldus mellett úgy, hogy egy fillért sem ad neki. Közönyt? Haragot, mert mit rontja itt ez a szerencsétlen a város összképét? Vagy semmit, mert ezerrel azon agyal, hogy miképp lehetne még több pénzt szerezni?

Szóval nagyon érdekelne egy ilyen emberszerű lény lelkivilága, ha egyáltalán olyan van neki. Tudatosan használtam, ezt a kifejezést, mert számomra az ember ott kezdődik, hogy legalább némi empátiát érez a bajba jutottak iránt, s ha van rá módja, segít rajtuk. Tudom, vannak köztük ki vételek, akik megteszik, de vajon mennyien, és milyen mértékben?

Attól tartok egyenes arányban fog növekedni a hajléktalanok száma, és a milliárdosok vagyona. Ha így lesz, mégis milyen világ felé tartunk?

Rálátni az ablakunkból a panelházakhoz tartozó kukákra. Pár hete még dugig voltak mindig csütörtökre, de már csak úgy félig vannak. Úgy tűnik az emberek a spórolást komolyan veszik, bár 4-5 hajléktalan továbbra is tüzetesen átkutatja őket, és elégedett arccal távoznak. Tehát még mindig pocséklunk? Persze van ennél sokkal fontosabb kérdés is... Vajon növekedni, vagy csökkenni fog a hajléktalanok száma világunkban? Gondolom nem kell Nosradamusnak lenni, hogy tudjuk a választ. Vagy tán csoda történik és Mr Pénzeszsákék vagyonuk pár százalékából megszüntetik ezt az áldatlan állapotot?

NEM ÉRTEM!

Messi, Neymar,Ronaldó, Benzema...Mindnek akár tíz életre is elegendő pénze van, mégis olyan helyeken fociznak immár, ahol elfecsérlik tehetségüket. Ennyire kapzsi lenne az ember? Sajnos úgy tűnik igen. De bízok benne, hogy vannak kivételek, és például Dominik majd úgy tíz év múlva nem áll be az anyagiakat minden fölé helyező focisták sorába.

Ronaldó helyében elmentem volna egy spanyol kis csapathoz. Persze kockázatos, mert, ha rosszabbul szerepelnek, mint eddig, akkor bukta. De mi van, ha egyenlő ellenfeleik lesznek a nagy riválisoknak?

Számomra focistaként az lenne az igazi élet, ha zajlik, és nem félgőzzel rúgnám a gólokat egy harmadosztály szintű csapatban.

A fent említett sztárok átigazolása nekem csalódás maga az emberben, és egyben a Pénzt helyezi trónra. Bár sosem volt még módom rá, de azt tudom, sosem lennék az alattvalója.

Szerintem az az igazi élet, ha kihívás napról-napra, s nem pedig olyan lébecolás, ahol esély sincs a legjobbat kihozni magamból.

Egy módon helyeselném az átigazolásukat, ha jótékonyra célra fordítanák legalább a fizetésük felét, de ezt még Ronaldó sem teszi meg.

Csodás modern világunk fémdrogja a mobiltelefon, melynek az emberiség 91. 7 %-a már függőjévé vált. Vajon ezer emberből mennyien élnék le további életüket egy trópusi szigeten kunyhókban, a modern világ vívmányai nélkül? 3-4 főre tippelek, de én közük lennék, amennyiben Shakira is jönne :)