Bara Anna

Most szólni kéne,

Nem sok verset töltött ide fel, de aki azokat olvasta, érezte, hogy egy tehetséggel találta szemben magát. Azóta kiforrott költő lett belőle, akinek a műveit egyedi képeiről, stílusáról könnyedén felisnerhettük/felismerhetjük.

Talán a múlt idő jobban illene ehhez a sorhoz, mert Anna február 16-án örökre eltávozott. A lesújtó hír váratlanul érte azokat, akik tudták, hogy halálos kórral küszködve egy új gyógymód reményt adott a gyógyulásra.

Csak rövid ideig reménykedhettünk. Novemberben még bizakodhatott, s bizakodtunk.

Eddig tartott. :( 

Nyugodj békében, Anna! 

A verseidben tovább élsz, hiszen

Anna örök...

*

Versei Poeten:   https://www.poet.hu/szerzo/Kiss_Anna_Maria

Versei a Dokkon:  https://dokk.hu/kolto.php?id=31128

illatot sodort az este

bódultan cigarettám füstjébe keverte

fáradtan hámlott le a Nap

ezüst pikkelyesen úszott a sok csillag

medúzaként lebegett el a Hold

észre sem vette hogy fénye lopott 

ki tudja

mi járhatott anyja fejében

ahogy ültek egymás mellett

szótlanul

talán

réteken legelőkön járt

ütött kopott házuk szegénységét vágyta

még egyszer 

anyja sóhaját

apja biztató tekintetét

vagy legyőzni a távolságot amit 

a múlt s jelen között egy 

országhatár szakított ketté

vagy kitörölni azt a napot

amikor válaszút elé állították

gazdag nevelőszülőknél él tovább

az otthon nyomora helyett

nem volt kétséges

a huga soha nem bocsátotta meg

hogy maradt

őt akkor még vonzotta a gazdagság

ma sem döntene másképp

de lebeszélné róla a hugát is

ahogy nézte szinte várta

hogy megmozdul

annyira hihetetlen volt

de csak a szél libbentette fel a szélét

a kitárt ablak a protokol része 

a kedves szó már nem

az almazöld

most rideg és visszataszító volt

pedig szerette 

úgy távozott hogy el kell felejtse

a csendet az almazöldet

a lepedő takarta arcot

az utolsó cigaretta füstjére fog ezután 

gondolni 

amit együtt szívott el apjával 

a kórház udvarán