Bara Anna

cedrus49•  2022. március 13. 10:48

Hangok a csendből - Búcsú Cipőtől

Most szólni kéne,

s nem tudok,

dalaidat dúdolom.

Az égi teknő befogadt,

mama haja fényfonat.

Ő kékké oldja vágyait,

te úgy óvod ott álmaink,

hogy úton kísérsz úttalan,

és hangosan szólsz...

hangtalan.

cedrus49•  2022. február 19. 08:47

Gyászhír - Karsainé Kiss Anna Mária

Nem sok verset töltött ide fel, de aki azokat olvasta, érezte, hogy egy tehetséggel találta szemben magát. Azóta kiforrott költő lett belőle, akinek a műveit egyedi képeiről, stílusáról könnyedén felisnerhettük/felismerhetjük.

Talán a múlt idő jobban illene ehhez a sorhoz, mert Anna február 16-án örökre eltávozott. A lesújtó hír váratlanul érte azokat, akik tudták, hogy halálos kórral küszködve egy új gyógymód reményt adott a gyógyulásra.

Csak rövid ideig reménykedhettünk. Novemberben még bizakodhatott, s bizakodtunk.

Eddig tartott. :( 

Nyugodj békében, Anna! 

A verseidben tovább élsz, hiszen

Anna örök...

*

Versei Poeten:   https://www.poet.hu/szerzo/Kiss_Anna_Maria

Versei a Dokkon:  https://dokk.hu/kolto.php?id=31128

cedrus49•  2022. január 31. 19:05

alkonyattól hajnalig


illatot sodort az este

bódultan cigarettám füstjébe keverte

fáradtan hámlott le a Nap

ezüst pikkelyesen úszott a sok csillag

medúzaként lebegett el a Hold

észre sem vette hogy fénye lopott 

cedrus49•  2022. január 31. 18:24

döntések


ki tudja

mi járhatott anyja fejében

ahogy ültek egymás mellett

szótlanul

talán

réteken legelőkön járt

ütött kopott házuk szegénységét vágyta

még egyszer 

anyja sóhaját

apja biztató tekintetét

vagy legyőzni a távolságot amit 

a múlt s jelen között egy 

országhatár szakított ketté


vagy kitörölni azt a napot

amikor válaszút elé állították

gazdag nevelőszülőknél él tovább

az otthon nyomora helyett


nem volt kétséges


a huga soha nem bocsátotta meg

hogy maradt

őt akkor még vonzotta a gazdagság


ma sem döntene másképp

de lebeszélné róla a hugát is


cedrus49•  2022. január 31. 17:50

a lepedő


ahogy nézte szinte várta

hogy megmozdul

annyira hihetetlen volt

de csak a szél libbentette fel a szélét


a kitárt ablak a protokol része 

a kedves szó már nem

az almazöld

most rideg és visszataszító volt

pedig szerette 


úgy távozott hogy el kell felejtse

a csendet az almazöldet

a lepedő takarta arcot


az utolsó cigaretta füstjére fog ezután 

gondolni 

amit együtt szívott el apjával 

a kórház udvarán



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom