Bara Anna

amíg Isten félrenézett

nap vöröse bágyadt kő lett

pillantása szikrát vetett

mégsem olvasztott fel jeget

szél ostora fagyot termő

tél bajusza jeges ernyő

tavasz lábát föld göröngye

felsebezte fagyöngy könnye

összegabalyodott pár hó'

március oszt fagyásgátlót

közben a csend roppan-reccsen

jégbordákon az úttesten

de míg benned halál képe

álmot lát a gólya fészke

piros csőrök hosszú lábak

rendületlen' tavaszt várnak