Bara Anna

illatot sodort az este

bódultan cigarettám füstjébe keverte

fáradtan hámlott le a Nap

ezüst pikkelyesen úszott a sok csillag

medúzaként lebegett el a Hold

észre sem vette hogy fénye lopott 

ki tudja

mi járhatott anyja fejében

ahogy ültek egymás mellett

szótlanul

talán

réteken legelőkön járt

ütött kopott házuk szegénységét vágyta

még egyszer 

anyja sóhaját

apja biztató tekintetét

vagy legyőzni a távolságot amit 

a múlt s jelen között egy 

országhatár szakított ketté

vagy kitörölni azt a napot

amikor válaszút elé állították

gazdag nevelőszülőknél él tovább

az otthon nyomora helyett

nem volt kétséges

a huga soha nem bocsátotta meg

hogy maradt

őt akkor még vonzotta a gazdagság

ma sem döntene másképp

de lebeszélné róla a hugát is