Bara Anna

bár feltekertem és zsákba kötve

a szekrény aljába süllyesztettem

mégis nap mint nap elfújom a régi dalt

kígyóbűvölőnek képzelve magam

olyankor kibomlik a zsák szája

és kidugod a fejedet

süketen is bele-belesziszegsz a furulyaszóba

s én eljátszom hogy

rossz mutatványos vagyok

aki fél tőled

pedig csak attól pánikolok

hogy minden hiába

a múlt marása már soha nem lesz olyan élethű

mint a mai

nagyapám ecetgyári munkás volt

minden nap hajnalban indult a gyárba

két óra gyalog és kettő vissza

nagyanyám harmincöt évesen hagyta magára

de öt gyerek álmába angyalként visszajárt

negyvenhétben nagyapám anyám és két bátyja

papírok nélkül nekivágott a határnak

egy nap rácsok mögött szalmazsákon

némi leves majd tovább puliszkáért napszámba

pedig már odaát is utálták

végül hárman elvetődtek konyárra

anyám történetéből e pár vonás minden

de nekem azóta létezik az isten

mióta ráébredtem csak a puliszkán múlt hogy

anyám apámmal találkozott

minekünk sose volt múltunk csak aznap

amerre indultunk utak se haladtak

miénk a sosem lesz ha meg sem éljük

de ahonnan érkeztünk azzal beértük

nekem ahogy vagy az biztos mást kizár

enyém vagy akkor is ha neked kizárt

nekünk ami nem volt nem is lesz holnap

de ami együtt rossz mögénk kell toljad

nekünk az eddigi ránk szabott élet

egyszer volt egyszer van s a jövő a vég lesz

veled az életem nem mindig pazar

lehet az alma is néha ily fanyar

mégis ahogy van most nekem nem kétes

pedig a méreted régen nem épp es

ép testbe éppen de be kell hogy férjek

naponta feltéplek s foltozlak szépnek.   

kezdetben nincs halál csak a hideg

a sarkokon az ablakon minden beömlik

befér pár négyzetméterre is még minden

közeli szétsöpri a távolt idővel tágul és

szűkül majd egyre mérhetetlenebb az

ablakokat láthatatlan zsaluk csapkodják

az ajtót hiába zárod úgy lopakodik be

észre sem veszed pedig karnyújtásnyira

mégsem akarod elhinni már visszaszámol

nem kapkod el semmit

évekkel ezelőtt már vett virágot

arról nem tehet ha nincsen rá igény

vagy semmibe veszi a sok sirámot

az áldott jó ember rohan a boltba

sietni kell otthon a párja henyél

nem csinál az semmit csak varrja a gondot

takarít lazán amíg haza nem ér

az áldott jó ember tudja mi illik

ablakot ajtót gyorsan bezár

ne hallják megint hogy üvölt rá az asszony

az áldott jó ember mindent kiáll

reggeltől estig látványosan kapkod

körmére a munka hiába néz

nem csoda hisz nonstop izgatja a laptop

annál jobb élvezet csak az ebéd

az áldott jó ember utóddal is áldott

de nem tűnik fel hogy már nem gyerekek

talán kettő vagy éppenséggel három

na az meg vajon kitől lehet