Bara Anna

nem kapkod el semmit

évekkel ezelőtt már vett virágot

arról nem tehet ha nincsen rá igény

vagy semmibe veszi a sok sirámot

az áldott jó ember rohan a boltba

sietni kell otthon a párja henyél

nem csinál az semmit csak varrja a gondot

takarít lazán amíg haza nem ér

az áldott jó ember tudja mi illik

ablakot ajtót gyorsan bezár

ne hallják megint hogy üvölt rá az asszony

az áldott jó ember mindent kiáll

reggeltől estig látványosan kapkod

körmére a munka hiába néz

nem csoda hisz nonstop izgatja a laptop

annál jobb élvezet csak az ebéd

az áldott jó ember utóddal is áldott

de nem tűnik fel hogy már nem gyerekek

talán kettő vagy éppenséggel három

na az meg vajon kitől lehet

naponta kialmozza a féreglyukakat

hogy amit elnyeltek újra szem előtt legyenek

kifényesíti a halál kaszáját

hogy kedvében járva távol tartsa amíg

mindennel nem végzett

megjárja a poklot is hogy

ne nélkülözzék körülötte a meleget

kisuvickolja a párja csigaházát

hogy ne kelljen a csápjait sem mozdítani

majd félig leengedi a felhőrolettát

hogy a párhuzamoktól elvakított áldott jó ember

végre megláthassa üvegtestét ami

egy régen hallott köszönömtől is

szétporlik