Bara Anna
GyászHangok a csendből - Búcsú Cipőtől
Most szólni kéne,
s nem tudok,dalaidat dúdolom.Az égi teknő befogadt,mama haja fényfonat.Ő kékké oldja vágyait,te úgy óvod ott álmaink,hogy úton kísérsz úttalan,és hangosan szólsz...hangtalan.Gyászhír - Karsainé Kiss Anna Mária
Nem sok verset töltött ide fel, de aki azokat olvasta, érezte, hogy egy tehetséggel találta szemben magát. Azóta kiforrott költő lett belőle, akinek a műveit egyedi képeiről, stílusáról könnyedén felisnerhettük/felismerhetjük.
Talán a múlt idő jobban illene ehhez a sorhoz, mert Anna február 16-án örökre eltávozott. A lesújtó hír váratlanul érte azokat, akik tudták, hogy halálos kórral küszködve egy új gyógymód reményt adott a gyógyulásra.
Csak rövid ideig reménykedhettünk. Novemberben még bizakodhatott, s bizakodtunk.
Eddig tartott. :(
Nyugodj békében, Anna!
A verseidben tovább élsz, hiszen
Anna örök...
*
Versei Poeten: https://www.poet.hu/szerzo/Kiss_Anna_Maria
Versei a Dokkon: https://dokk.hu/kolto.php?id=31128
a lepedő
ahogy nézte szinte várta
hogy megmozdul
annyira hihetetlen volt
de csak a szél libbentette fel a szélét
a kitárt ablak a protokol része
a kedves szó már nem
az almazöld
most rideg és visszataszító volt
pedig szerette
úgy távozott hogy el kell felejtse
a csendet az almazöldet
a lepedő takarta arcot
az utolsó cigaretta füstjére fog ezután
gondolni
amit együtt szívott el apjával
a kórház udvarán
ahol találkoznak az égi óceánok
azon az estén, mint a mesebeli hableány
még szétnézett e földi világban mielőtt alábukott. teste nem vált semmivé, lelke huszonnyolc lélekkel emelkedett a mennybe. azóta a parti fák minden sikolyra ágaikkal a víz fölé nyúlnak, a híd gerince elnehezül, ahogy a folyóra szemfedőnek ereszkednek az éjszakák. a búvárok retináján ezután örökké ott lebegnek a hajóablakokban kalimpáló széklábak, mintha emberi testek keresnének kiutat, de csak vörös terítők kúsznak elő az iszapból. elnyelt kiáltások buborékai szállnak a felszín felé a fülsiketítő csendet felkavarva. miközben a keresők félelme a kudarctól és még mélyebb félelme a sikertől a tieddé lesz, az alig kivehető foltokra tekeredik a sodrásban a hiábavaló idő: élőhalott leszel s te is eltűnsz az örök várakozásban.