bagiron blogja

Vers
bagiron•  2020. április 2. 19:39

Elegem van!

Megértek én mindent komolyan,
veszély les ránk minden sorban,
tömegben, az utcán, a boltban,
ott van mindenen fémen s borban.

De elég legyen ebből már végre,
erről van szó mindenhol de tényleg!
Ömlik a csapból, csövet repeszt,
belélegzem, velem van minden percben.

Mint az élősködő a gazdatesten,
az egész világot csak ez érdekli,
erről dalol a punk és a törtető rapper,
csak délelőtt mehet a vámpír vért venni.

Értem én amúgy ezt az egészet,
valamit csinálni kell levezetésképpen,
hisz amúgy ilyenkor nem lehet semmit se,
se olvasni, se játszani sőt még azt se...

bagiron•  2020. március 8. 01:31

Az álmokért...

Telnek a napok, peregnek a percek,
s én oly elveszett vagyok itt a csendben.
Ki akarok törni, magasra szállni,
hisz a lényem, ha talajt fog sugárzik.
Át ragyogja testem, e szerény vázat,
lelkem törékeny, mégis büszkén vágtat.
Előre mindig, csak a cél vezessen,
hosszú út vár rám, göröngyös, keserves.
Élvezni fogom akkor is ha sírok,
ha megtörtem is talpra állok s bízok.
Egy szebb jövőért, egy igaz célért,
az álmaimban rejlő vágyott képért.

bagiron•  2020. január 17. 22:05

Bohóc

Figyelmedet hogy remélje,
e világnak udvartalan bohóca.
Ha nincsen fülbemászó zenéje,
mire vicces táncát ügyetlenül ropja...

bagiron•  2019. december 25. 21:52

Szellem...

Az utcák tömöttek és köröttem sok sok ember,
s mégis egyedül vagyok, ebben a rengetegben.
Nem szól hozzám senki, még csak észre sem vesznek,
magányos szellemé, nem a halálban lettem.

Csak egy pillanat volt csupán, mikor is bekattant,
feleszméltem, hogy bár élek mégis meghaltam.
Üvöltöttem, toporzékoltam, vigasztalhatatlanul,
a lét tengerén hánykolódtam álmatlanul.

Elvesztettem mindenem, célom, képzetem,
innen indultam útnak, újra, rémképemmel.
Hát kikukáztam, lecsupaszítottam magamat,
vakon, tudatlanul, keresem most a szavakat.

S a hangomat, mely a tömegben ragadt, elengedem,
a múlt árnyékát lemosom, de soha nem feledem.

bagiron•  2019. december 19. 00:13

Az vagy...

"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér,"
vagy igazából bármi más egyéb.
Te vagy a nappal és te vagy az éj,
te vagy az elmúlt, az örökkön szép.

Az vagy nekem, mi más sohase volt,
emléked édes és mégis oly torz.
Van benned valami mi nem ereszt,
pogány lelkemen te vagy a kereszt.