bagiron blogja

Vers
bagiron•  2021. szeptember 18. 16:20

Szerelem...

Voltam én már szerelmes,
megéltem e csodás kínt,
űzött, hajtott, felemésztett,
ölelt, csókolt, vissza se írt.
S mégse találom még őt,
a titokzatos nagy őt.

Pedig láttam én már ezer arcát,
éreztem gyengéd ölelő karját,
fájdalmat mely elsodor,
hatalmat mit birtokol.
És mégis homály fedi őt,
felsejlik csak szemeim elött.

Őrült vagyok, örök álmodó,
ugyanaz és mégis változó,
erős vagyok, de igazából gyenge,
törékeny testem s lelkem.
De több vagyok mint elsőre látszik,
csak belül még valami hiányzik.

bagiron•  2021. július 24. 11:18

Mélyen legbelül...

Nyelvemen a szavak, de mind hiába,
nem tudok szólni, s nincs aki látna.
Az elme börtönében elvesztem rég,
valótlan álom a tudatlan részegség.

Lepároltam lelkem, hogy lássam a valót,
nem találtam választ, csak vágyakból takarót.
Masszív totemmé változott a testem,
de a válaszokat én még meg nem leltem.

Hát nem tehetek mást magam leszek támasz,
magamért s másokért keresem a választ.
Egy jobb világért, egy igaz célért,
örökké égek tán, de meg lelem a békém.

bagiron•  2021. június 19. 18:50

A szél

A lágy szellő simogatja arcom,
olyan akár egy gyöngéd női kéz,
de néha kicsit jobban belém karol,
mint egy tiszta forró ölelés.

Olykor durva, de sohasem kegyetlen,
ha sok súlyt cipelsz megszabadít,
hatalmas hullámai mossák át a lelked,
átfolyik rajtad, szótlan tanít.

bagiron•  2021. június 6. 18:09

Vekeri

Nem történt itt semmi más,
csak egy apró kis felfordulás,
hogy kiteljesedhessen az egyén,
ily energiák közt senki sem szegény.

Feltöltődünk, kifáradunk,
egymás lelkét szólongatjuk,
így áramlik közöttünk a lét,
ahogy táncolunk a tábortűznél.

Hisz többek vagyunk ezeknél,
a pénznél és a szereknél,
csillagok vagyunk túlhevülve,
törés pontban egymásnak feszülve.

bagiron•  2021. május 25. 13:30

A Druida...

Az erdőből jött Druida,
mint a mocsár olyan a szaga,
de mégse taszító az aurája,
bölcsesség, erő mi belőle árad.

Régóta jár már köztünk,
egy ősi mocsár hazája,
vigasztal ha hullik könnyűnk,
az egész világ a családja.

Sugárzik lénye köröttünk szárnyal,
Ő az kit sárból s mocsokból gyúrtak,
megrázza magát és szembe megy az árral,
egybe tartják a fények mik lelkében gyúltak.