bagiron blogja

Üres sorok kicsi vászon,
koszos székek horror áron.
Makacs fiú filmünk hőse,
újonc gyerek mit vársz tőle?
Ékes szájú látszik rajta,
jó szándékú kicsit balga.
Egy szerelem ennyit kapott,
ajándékul egy kis babot.
Beosztotta meg is ette,
a sok lány most mind őt leste.
Jó képű volt nem is vitás,
szamarak közt mondta iá!
Játékidő majd a fele,
ezzel telt el mi a fene?
Unalmas film semmi izgi,
viszont jó pont volt mit inni.
Beteljesült minden vágya,
szíve többé nem lesz árva.
Megy a film míg írja karom,
Nincs még vége forr a dalom.

Ott vár ránk a legvégén,
életünknek legszélén.
A sosem volt költemény,
ő a csodás hölgyemény.
Nem lesz nála soha szebb,
nem írod meg? elveszett.
Éltedben nem lelhetted,
mindig ott volt melletted.
Nem láttad mert vak voltál,
ő az ki szótlan szolgál.
S akkor ha eljő a perc,
mesélje el életed.

Forrón ölel két karom,
szavad vágyom akarom.
Forró csókod nem elég,
tüzed vonz ajkam megég.
Szemed vágyom szüntelen,
mily csodás e küzdelem.
Mit vívunk mi egymásért,
érzelmeink hadáért.
Mely a pokolban csodás,
a mennyekben gaz! Lopás.
Elrabolsz? Ma is drágám,
csókot lopsz? szívem vár rád.

Tizenhét most lettem én,
ez nem Petőfi költemény.
Beszédes most minden sor,
rímek mellé kell majd bor.
Megszületem nem vitás,
sört ittunk meg pálinkát.
Elmélkedtem mennyit érek,
mi lesz vége mesémnek?
Nem tudom de nem félek,
úgy élek sosem kérek.
Adok amennyit lehet,
tudom milyen üres zsebed.
Eltértem nagyon, szokásom,
de nem kapsz soha lopáson!
Ezzel lepem meg magam,
születésem napján egymagam.

Felcsap a láng az ördögi körben,
vadásznak rá egy véres tőrrel.
Sámánunk most játszik a tűzzel,
életet ad egy angyali szűznek.
Mely kiszáll a tűzből lángolón ég,
ki rabmadárként sohasem fél.
Bejárja e gyönyörű tájat,
visszatért mert elhagyta vágya.
Berepül a tűzbe egyesül vele,
ily csodát nem szülhet képzelet.