bagiron blogja

Azért szeretsz, mert vágyom rád,
miattad vált minden estém bódulttá,
könnyed románcból megszokássá,
nem rutinná szertartássá,
véget nem érő kínzó sóvárgássá.

Kívánlak ha fájsz is, nagyon,
hogy élhettem én szabadon,
édes csókod kiszárítja torkom,
vízzel szomjam hiába is oltom,
Érezni akarom újra s újra folyton.

Magasan szállunk te és én,
s ez az érzés függővé tesz,
átsegít e léten, megvígasztal,
bár ne jönne el a hajnal,
rabjává tett ez ördögi angyal.

Képzeld el, ha én más lennék s te más lennél,
egy más világban, másik korban együtt lehetnénk.
Én mint a nagy háborút megjárt katona,
s te mint szép hajadon bomlanál karomba.
Sétálnánk a Duna parton, kezünk összefonva,
a csárdában a cigányprímás csak neked húzza.
Be szép e képzelgés, oh ha való volna,
de a való világ zaja e képet összezúzza.

Képzeld el, ha én más lennék s te más lennél,
egy más világban, másik korban együtt lehetnénk.
Én mint a műveletlen napszámos legény,
kinek szerelme nem ám holmi cseléd,
egy úri asszony, ki csak te lehetsz,
s ha osztozunk e kínon földönfutóvá tehet.
Így hát merészségem tettekig nem jutott soha,
csak a remény, hogy eljut szívedhez lelkem néhány sora.

Képzeld el, ha én más lennék s te más lennél,
egy más világban, másik korban együtt lehetnénk.
Én mint egy párbaj hős, egy hírhedt fejvadász,
az ember élet olcsó, ez tesz gazdaggá.
S ott vagy te, a kietlen nyugat gyönyörű virága,
egy mosoly elég s már tudom minden hiába.
S ha végezetül nem lehetsz az enyém,
testem, lelkem, legyen hát az enyészeté.

Kietlen világra ébredtem reggel,
mely tele van gyűlölettel, félelemmel,
nem látni többé mosolygó arcokat,
csak fáradt kifejezéstelen maszkokat.

Távolságtartást sulykolnak belénk,
félni, rettegni ma több mint erény,
így lesz lassacskán mindenki gyáva,
belegondolni is rossz, mi lesz az ára.

A társadalom szó értelmét veszti,
ha sokáig tart ez az állapot,
ez ellen csak együtt tudunk tenni,
ha a felelősséget végre te is vállalod.

Tudatlanság, gyűlölet, kapzsiság,
ettől forog, így működik a világ,
eltiporjuk, kitaszítjuk aki más,
nem vár ránk semmi más csak pusztulás.

Az információ áramlása,
olyan mint egy lassú gálya,
ezért vagyunk mind elveszve,
hisz csak álhíreket csepegtetnek.

s mi dúlunk fúlunk mint egy gyermek,
kit a játékától fosztottak meg,
gyűlölködünk, szitkozódunk,
eldöntötték rég a sorsunk.

De miért hagyjuk, hogy döntsenek,
hogy elnyomjanak "nagy" emberek,
kik csak magukért élnek s halnak,
az országra s a fejünkre szarnak.

Tudatlanság, gyűlölet, kapzsiság,
ettől forog, így működik a világ,
eltiporjuk, kitaszítjuk aki más,
nem vár ránk semmi más csak pusztulás.

Sugárzó vagy, vad tűzzel égő,
szürkeségben ragyogó ékkő.
Megsebzel, ha közel merészkedem,
de e kín oly csodás, oly jó nekem.

Hát kérlek, égess halálra,
engedj közel, bármi is az ára.
S ha meguntál hát taszíts el,
ha csak egy percig is, de oldozz fel.