atelk blogja

atelk•  2019. szeptember 8. 15:52

Életerő…

Éjjel könnyéitől duzzad most a semlyék,

Fűszál hajló szélén billen régi emlék,

Gólya iszik éppen jóízűt belőle,

Béka után kutat mohón, hosszú csőre. 

 

Suttogó perc nyugtat nyári balladákat,

Pásztor füttye őriz lusta birkanyájat, 

Puli elől szalad pucér fénysugárka,

Kislányos álmait rejti a susnyásba.

 

Iperedik, szépül, nő lesz az időből,

Halál villámlova inkább hátrahőköl,

Vár csak, vár még, dobbant, nekiáll legelni,

Életnek erejét tanulja tisztelni. 

atelk•  2019. július 9. 17:43

Milyen voltál?

Milyen voltál? Nem tudom már.

De szőkélt a búza, a napsugár,

s csendes lágyságban terült el,

mint hajad, úgy szőkélt

tenyeremben rég a nyár.

 

Milyen voltál? Nem tudom már.

De zöldellt határ, az erdő, a táj,

s izgatott lázban cikázott,

mint szemed, úgy zöldellt

arcomon a friss fűszál.

 

Milyen voltál? Nem tudom már.

De ringott a felhő, virágos báj,

s nyugodt selyemmel hintett be,

mint hangod, úgy ringott

lelkemben dalos madár.

 

atelk•  2019. május 9. 14:31

Szabálytalan limerick :)

Szerettem egy ifjút, úgy hívták, hogy Jürgen,

Éjjelente együtt álmodtunk a fűben.

Míg fenéken nem csípte egy egész bolynyi hangya,

Világgá szaladt engem hátrahagyva.

Azóta hangyásan bánatba merültem.

atelk•  2019. március 9. 21:50

Nagymamám születésnapjára

Boldog születésnapot, drága Nagymamám,

ráncod eggyel sem több, mint régen,

Ott ülsz a csillagkastély párkányán,

s lenézel rám onnan, érzem.

 

Tudom csak mese volt, a lányról,

aki éjjel angyallá változik,

szárnyal messzire, és olyan bátor,

hogy elrepül egész az álmokig.

 

Ott volt a herceg is, emlékszem,

palotája aranyfényű, mint a nap,

reggel lóra pattan, készen,

hogy az emberek rácsodálkozzanak.

 

S a lány csak mosolyog, mikor látja,

nem szól egy szót sem, hiába kérdezi,

békét hint némán a világra,

angyalvoltát senki sem sejtheti.

 

Tudom, nincsenek angyalok,

s az álmok már a mesékbe vesztek,

Te találtad ki, s az a lány én vagyok,

ki most könnyezve súgja: örökké szeretlek…

atelk•  2019. március 9. 16:39

De jó volna...

De jó volna most nevetni,

régi kincset megkeresni.

Álmainkat átölelni,

Karjaidban békét lelni.

 

De jó volna elrepülni,

virgonc széllel messze tűnni.

Napsugártól felhevülni,

Esőcsepptől majd lehűlni.

 

De jó volna mosolyogni,

árnyékodból hűvöst lopni.

Csend ölébe beleülni,

a reményben elmerülni.

 

De jó volna most szeretni,

vágyainktól megremegni.

Minden gondot elfeledni,

új csodákat felfedezni.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom