Arany blogja

Tegnap délutánra elkészült a számítógép másodszorra is.
Visszatette a szerelő a windows xp  programot és új videó kártyát tett bele. Az, hogy tökéletes, nem mondhatom, de többet rákölteni nem érdemes, mert a szerelés árából már eddig is vehettünk volna egy olcsóbb sz.gépet.

Lényeg, hogy fórumozni, blogozni remekül tudok rajta.
Néhány helyen a videót is viszi. Ma délelőtt megnéztem a Barátok közt-et, igazán szépen játszotta le. Nagyobb filmeket majd lányom laptopján nézek meg.

Délelőtt java részét elneteztem, örülök neki, mint egy gyerek. ☺

Mára lett kész a számítógépem. Hát mit mondjak, többet vártam, de az ember mindig jobbat szeretne, mint amit kap.

Windows7 lett rátelepítve, nem rossz, meg lehet szokni. Már rakom fel a dolgaimat. Amit kifogásolok, az a videó lejátszás. Filmet nézni szinte lehetetlen, mert szakadozik a hang és nincs szinkronban a képpel. Rögtön kipróbáltam és szóltam is a szerelőnek, aki elintézte, hogy nézzem másik böngészön. No hiszen rossz az mindengyiken. Majd Timi holnap beszél bent a munkahelyén egy informatikussal, de nagy reményt nem fűzök hozzá. Szerencsére az ő laptopján szépen mennek a videók, majd nála filmezek mikor dolgozik. Mindenettre ekkora pénzért tökéletesebb munkát vártam volna.

Tegnap megadta magát számítógépem. Egy kicsit közreműködött benne lánykám is, mert lassú volt, sok hibát jelzett, erre ő csupa jóakaratból törölt és kitakarított belőle olyant is, amit nem kellett volna. Utána már be se lehetett lépni a gépbe.  

Szerencsére a sok pótolhatatlan képet, hanganyagot és két kötetem kéziratát már régebben lementettük.  

Ma jött ki a szerelő és el is vitte a gépet, mert akkor már fel is turbozza, kicsi a memoriája, elavult, nyolc éves a kicsike.

Remélem olyan jól sikerül megcsinálnia , mint előzőleg, mert négy évig nem volt vele gond. Csodálkozott is a fiú, hogy eddig bírta és azt hitte azért nem hívjuk évek óta, mert nem voltunk megelégedve munkájával.

Most kallozkodók lányom laptopján, de csak rövid időt, mert ez neki kell munkára.  Gyors végigfutás a blogokon, pár e-mail, ennyit engedek meg rajta magamnak.


Várom nagyon a saját gépem, mert megszoktam, megszerettem és már hiányzik , mint egy kedves családtag. Igaz, hogy csak egy tárgy, de mögötte emberek vannak, kik már virtuálisan részei életemnek  

Bejön szomszédosném az emeletről elkérni a zománcos tepsimet igencsak negatív hangulatban.

Rázendít a glaukómájára, ami feltehetően nincs is hogy:
- Hű de romlik a látásom, már mindennek mellényúlok. (Nyúl a fitty fenét)
No majd Te is így jársz, hogy megvakulsz.

Mondom neki, dehogy vakulunk, stresszeled magad, azért nyúlsz mellé.

Lapoz, látván ez nem jött be.
Könnyelműen kifújom az orrom.

- Juj de meg vagy fázva.

Válaszom, csak egy kicsit.

- Nem kicsit, nagyon.

Hát ő csak tudja.

Ennyi nekem egy napra belőle elég is volt, hivatkozom munkámra, hogy fel szeretném  sikálni a konyhakövet, hátha távozik.

Erre is volt felelet.

- Fel ne sikáld, a hajlongás megárt a szemednek, tönkremegy!

Megnyugtattam, nem hajolok, térdelek, de csak is kelet felé.

Semmi szükségem, hogy riogasson és belém magyarázzon minden nyavalyát. Van az embernek így is idegessége. Lánykám tegnap olyan hasgörccsel jött haza, hogy lehagyta a nagy bevásárlást.
Remélem semmi komoly, egy kis tekerés, no de szeretem, ha a gyermekem jól van. Persze szomszédosnénak meg se említettem, mert mi köze hozzá és még erre is tudott volna valami ijesztőt mondani.

El nem tudom képzelni, hogy miért szeretik az emberek egymást rémisztgetni. Mikor sm beteg lettem, már nem mertem senkinek mondani, mert mindenkinek volt egy története, hogy az én ismerősöm..., rokonom...., barátom...., pont így betegedett meg, el is ment már szegény.

Szerencsére hülyeségre már immunens vagyok

Összegezvén az ó-évet, idén panaszra okom nincs.
Egészségünk volt amennyi, de nagyobb bajok kerültek. Néhány szemgyulladás, már mondhatni megszokott. A szemnyomásom nőtt, de remélhetőleg visszafordíthatatlan károsodást nem okozott.
Alapbetegségem nem romlott és ez már kimondottan jó.
Amit beterveztünk, véghez is vittük. Lakásban új ablakok, ajtók, leányzó szobája kész és munkahelyén jelentősebb, jobb munkakört kapott.  

Nézeteltérések , viták nélkül éltük napjainkat, melyet áthatott a szeretet és drága Férjem emléke.

Férjem kéziratait idén is próbáltam megfelelően kezelni, Web lapját rendben tartani.
Mindketten megjelentünk számos antológiában, folyóiratban és meghívást is kaptam több irodalmi estre, bemutatkozásra, csak elmenni kevésre volt lehetőség.  

Nekem születtek új versek, prózák,  Jóskám régi verseit rendeztem.

Mondhatom azt , ennél rosszabb év ne legyen.

S a jövő év tervei, vágyai: elsősorban egészség, mert bár ez nem minden, de nélküle a minden is semmi. Ami baj lehetséges, javuljon, a többi legalább ne romoljon.

Mint a szűk , mint a tágabb család élhessen békességben szeretetben, barátok csalódást ne okozzanak.

És anyagiasabb tervek: nagyon jó lenne végre az erkélyt rendbe hozatni, hogy  biztonságban használhassam. A bejárati ajtónkra is ráfér a csere s ha sikerül, akkor lánykám szekrényét kicserélem. No de ezek már csak másodlagos tervek. Ha nem jönnek össze , akkor se dűlünk kardunkba, hiszen a legfontosabb a nyugodt, szeretetteljes, békés élet , melyet kívánok Minden Barátnak , Olvasónak!

S mindezekre koccintsunk egy pohár pezsgővel

Egészségtekre!