Arany blogja

Kellemes, békés

Karácsonyi Ünnepeket kívánok

Minden Kedves

Poetos Barátnak!

Álmodik a fenyő

Erdő közepén áll a kis fenyő,
szél szaggatja, zúzmara borítja.
Körülötte fehér köd, röppenő,...
szívét jeges magány fájdítja.
Álmodik fűtött, meleg szobát,
vágytól csillogó, édes ünnepet.
Gyermekek gyöngyöző kacaját,
s hogy a kívánság fája ő legyen.

S mi, magánytól megfáradt,
bűnös, árva lelkek,
kiket a remény már elhagyott,
álmodjunk véle közösen
hófelleg hozta, tejfehér karácsonyt.

Van egy bejárós ismerősöm, olyan sűrűn bejáros. Tegnap nagy vallomásra szánta el magát.
Mondja nekem :
- Tudod én krónikus hazudozós vagyok. Hazudok éjjel, hazudok nappal és sokszor már magam se tudom, hogy mi az igaz, mi a kitalálció.
Nevetve feleltem:
- No hiszen ezt tudom idestova 13 éve. Akkor mondasz igazat , ha elvéted a szót, de köztünk legyen mondva ez ritkán történik meg.

Erre megnyutatott, mire még kétségbeesésem pocsványos pocsolyájába süllyedek sajnálatomban, hogy ez neki nem rossz, sőt határozottan boldog tőle. Lubickol hazugsága tengerében.

Nincs is ezzel még nagy baj, ha nem akar szándékosan megvezetni senkit, csak a csalóka hold két szarva között álmodott képzeleteit mondja el reggel valósággént. De bizony ő hazudik okkal, hazudik ok nél, céllal és céltalanul, de leginkább saját hasznára.

Hát most  mit mondjak erre, írás-olvasásnak nem mestere, a számolással is hadilábon áll - átcsodálkozott pár évet az iskolában, de a tudás csak orronfricskázta - de mesterien hazudik. Ez is valami.

Az nem baj, ha egy költő nem úgy él,
ahogya csillagokban van írva,
csak keze a csillagok felé mutasson
(B.F.A.)

Leányzó ma fél órával előbb elkéredzkedett a munkahelyéről és ment a temetőbe meghosszabbítani a családi kriptát, mivel lejárt az ideje . Drága Édesapa volt az első aki idekerült és ennek január 12-én lesz tíz éve. Mindent ügyesen elintézett és utána kiment a sírhoz, vitt karácsonyi csokrokat.
Fel is hívott telefonon, hogy azonnal  beszámoljon és elmondja, hogy milyen díszeket visz nekik.
Nekem meg a viszonylag vidám készülődésbe besurrant megint a bánat. Annyira szomorú rágondolni, hogy ők hárman már nem ünnepelhetnek velünk, hogy már csak magunknak készítjük az ünnepi vacsorát, a sok süteményt. Eszembe jutott a tíz hónapos vesszőfutásunk is Jóskám életért.
Persze a fájdalom mellett elégedettnek kell lenni avval, hogy sikerült a sírt meghosszabbítani, a nem kis összeget kifizetni és a következő tíz évben nyugodtan pihenhetnek együtt tovább.
Mégis kicsit elhomályosította az ünnepet, hogy értük már csak ezt és csak ennyit tudtam tenni.

Holnap új nap jön, kipihenem magam és újból teljes erővel készülők az ünnepre, hogy szép legyen, meghitt, olyan amilyen volt mindig, mikor még teljes család voltunk.

Ó hányan emlékezünk még a foszlós édes keddi kalács ízére, mely már csak nekünk apró gyerekeknek volt félre téve szerető anyai kezektől. Mikor már a felnőtteknek morzsák se maradtak a vasárnapi sütésből - hiszen kalács hétköznap soha, csak hétvégén került az asztalra - nekünk gyerekeknek az uzsonna kávéhoz előkerült kedden a legszebb közepe. Kockás, frissen mosott ruhába lett tekergetve és konyha kredenc mélyén várt ránk kedden, ízével adva azt a kiváltságot, hogy  mikor a felnőttek hétfőn már a kalács végét is beletördelték a tejes kávéba, minket még a legszebb része hívogat. Jobb volt ez a frissen sültnél, hiszen a szeretet tette édessé, különlegessé, még ha kicsit meg is száradt.

Hasonló képen jelképezte az apai törődést a madár látta kenyér, melyet a család férfi tagjai vittek a földekre, vagy a gyárba tízóraira vagy ebéd helyet. Ebből a kenyérből, mely sokszor nem is kenyér volt, hanem a csomagolt étel egy-egy finomabb darabja, hoztak vissza este valamit az apák, adván a gyereknek, hogy ez madárlátta. Rossz evő, vézna gyermek voltam, de a "madárlátta kenyér", melyet Apuka csak nekem hagyott meg, még az én étvágyamat is előcsalogatta és büszkén tördeltem a finom sonkás szendvicset, vagy a vállalati büfében vett szelet csokoládét, mely ha nem is kenyér, de feltétlenül madárlátta volt.

A kenyér, az ünnepi kalács jelentősége talán már ki is ment a divatból, de míg szülők élnek a földön, addig lesz "keddi kalács", lesz "madárlátta kenyér", melyet a múlhatatlan szülői szeretet csomagol be gyermekének, bár lehet hogy ez a kenyér egy szelet pizza, vagy hamburger képében kerül elő a divatos sporttáskából.