Arany blogja

Gondolatok
arany52•  2012. július 15. 21:11

Hétvégi gondolatok



A hétvége első napja az emlékezésé volt, hiszen házasságkötésünk napja volt Jóskámmal és akkor is pont szombatra esett 14-e.  Eszembe jutottak az esküvő részletei, a készülődés, a várakozás, az érzés, hogy még az élet előttünk és hogy ezt az utat együtt fogjuk végig járni. 


És eszembe jutott a harminc év is, örömeivel, bánataival, megpróbáltatásaival. Most így visszatekintve, olyan hamar elröppent. Igaz nem mindig éreztük így, mert mikor nehézségek voltak, akkor ólomlábakkal ment az idő, a könnyebb időszakok meg csak úgy suhantak tova. 


És valóban, úgy van, ahogy írjátok, valahol a távolban biztos mosolyog Jóskánk, hiszen igyekszünk úgy élni, ahogy ő szeretné és talpon maradni , helytállni. Ami pedig a legfontosabb, hogyha fogyva is, de szeretetben élünk tovább, úgy ahogy tettük eddig is.


Szombaton ezek a gondolatok foglalkoztattak, de jött a másnap s lépni kellett megint egy lépést előre, tervezni az elkövetkező időket, sorjába venni a megoldandó feladatokat. 


Jött a vállalkozónk, hozta a fém ablakpárkányokat, és a terveket a további munkákra s már erre kellett figyelni.


S holnap kezdődik lánykának is a hét munkával, melyre kell az étek, a tiszta ruha.

  

Így a hétvége megosztott volt, egy tekintés vissza a múltba és egy tekintés előre a jövőbe, mert hát ennyi az élet, tegnapok és holnapok sorjázása. 




arany52•  2012. június 15. 23:30

Hársfa illatú szép hétvégét!

Nyílik a hárs és méz ízű illat repül  be a mi kis zsákutcánkba is. A virágokat méhek döngicsélik
körbe, szorgosan gyűjtve a virágport. A faágak között madarak szökdécselnek és trillázásuk
ébreszti az utca lakóit. A hangok, az illatok hozzák magukkal a nyár hangulatát.  

A mellettünk lévő parkban öt hársfa áll és őrzi gyerekkorom. Alatta játszottunk és gyűjtöttük virágait. A játék "Komám asszony hol az olló?" volt rendszerint, mert a szinte kör alakban elhelyezkedett fák erre a játékra igen alkalmasak voltak. Nem is tudom ismerik-e a mai gyereke, mi mindenesetre igen élveztük. Kergetőztünk és futottunk a fa menedékébe, mely a ház volt és ott nem lehetett elkapni minket. Friss levegő, együtt egy csapat gyerek, mi is kellett ennél több?

A szülők a padokon ültek felügyelni ránk és közben jól elbeszélgettek. Kezük és szájuk együtt járt, mert kinél borsó volt szemezni, kinél kézi munka hímezni.

Játék után versenyben szedtük a fa virágát, a felnőttek teát készítettek belőle, mi meg a fürdővízbe dobtuk, mely illatos lett tőle. 

Most hogy újra nyílik a Hárs, előhozza a régi emlékeket és nem is tudom mi édesebb, a virágillat?..., vagy az emlék?...

arany52•  2012. április 25. 14:27

Gesztenyefa

Gesztenyefa az ablakunk előtt

Végérvényesen megérkezett a tavasz, hirdeti ezt az ablakunk alatt álló gesztenye fa is. Ágain már ágaskodnak a hófehér virágok, mint kis gyertyácskák. 
Ez a véletlenül idekerült fa jelzi nekem évek óta az évszakok változását. Hozza a tavaszt virágaival, nyáron harsogóan zöldellnek a levelek és madárcsicsergéstől hangos az egész kis kert. 

Ősszel mint barna őzszemek néznek be ablakomon a megérett nagy gesztenyeszemek s ilyenkor eszembe jutnak a gyerekkori őszök, mikor még versenyben szedtük pajtásaimmal a gesztenyét a Duna-parti fák alatt. Mekkorákat sikkantottunk, ha rátaláltunk egy-egy szép fényes példányra. 

Télen a fehér zúzmarás ágakon cinkék lesik az ablakunkat, hogy mikor tesszük ki a magvakat, a kis szalonnahéjat, mely biztosítja nekik a tél túlélését. 

Virágozzál csak gesztenyefám, hozzad  a fényességet a lelkünkbe és a reményt, hogy bármily kemény is a tél, eljő a tavasz rendületlen.

arany52•  2012. április 19. 21:07

Álmok..

Intenzív álmodó vagyok és emlékszem is rájuk, így családtagjaim nem ússzák meg, hogy esedékes álmaim meg kelljen hallgatni.

Elmúlt években fokozatosan csökkent a családtagok száma, de álmomban mindig szerepeltek az eltávozottak is, a cselekményekben helyet kaptak szüleim és férjem is. 

Ma álmodtam először úgy, hogy csak lányom és én szerepeltünk benne. Elmentünk egy vásárra a helyoldalra. Nagy volt a tömeg és elvesztettük egymást, majd a nagy keveredés után leányzó rám talált és elindultunk együtt haza.  Nem volt ott Jóskám, nem voltak ott szüleim. Tudat alatt talán most engedtem el őket, már az álmomban is csak ketten vagyunk. Kicsit szomorú voltam reggel, kicsit magamra maradott.


arany52•  2012. április 8. 13:55

Húsvéthétfő - locsolkodás

A locsolkodás lassan már kiveszőfélben levő népszokás különösen a városokban. Sok lány- asszony zárja be az ajtót a locsolkodók előtt, vagy keserű szájízzel gondol a húsvét hétfőkre, mikor ismerős - ismeretlen koptatja küszöbét és enyhén szeszgőzösen öntözi a ház asszonyát a pacsuli kölnivel. 

 Ma már nálunk se hangosak a  húsvét hétfők, csendesen magunkban vagyunk, kevesen csengetnek ajtónkon, de én némi nosztalgiával gondolok a régi időkre. Gyerekkoromban még olyan természetes volt, hogy jöttek a gyerekpajtások ünneplő ruhában , szép versikével , mi meg osztottuk a hímes tojásokat, melyeket még előző nap készítettünk   barátnők kalákában. 

 Majd nagylányként már izgatottan vártuk a reggelt, hogy eljön -e az a srác, akit szívünk annyira vár. 

 Fiatal asszonyként  csak családtagok locsoltak meg. Első volt mindig Apuka , aki még az ágyból öntözte ki a "Három a kislány"-t, vagyis Anyukát, engem és lánykát. Sarkában törtetett párom, nehogy lemaradjon a szagos vízzel. Arcán az oly megszokott félmosollyal öntözött végig minket és örömmel gyűjtögette a csokitojásokat, mert már nem festettünk tojást. 

 Mára a locsolkodó fiúk felnőttek, sőt korosodó nagypapák lettek, Papa, Férj már az örökkévalóságban öntözi kölnivel a lányokat, de nekem szép emlék marad és kicsit mindig várom , hogy megszólal az ajtócsengő és jön valaki, akit szívesen látok, még ha kicsit büdöske is az a kölnivíz.