pergamen
kapu-falak-levegő-semmi
A kapu
Felelj meg mindenhol mindenkinek
de ne felelj önmagadnak miérteket.
Nem lehet választalan válaszod
eltévedt életben maradtatok.
Maradtam én is, magamnak - alattam
a kapuban a lépés, hátrafelé van.
A falak
Hát áttörtem a falat valahogy,
kezeimmel ásva - nincs más
hullik reám a vakolat
fogaim közt csikorgat,
hajamba kergeti porát
a leomló öreg kórság.
Hát itt nem voltam képes
áttörni a zárkát?
Nem kell az a kapu,
a hátratett lépések,
most bárhol nyitok ajtót,
minddel hozzád érek.
Levegő
A szabadban, hol a levegő is elér,
hol nem csak az áporodott évtized kísér,
látod - én már ott állok előtted,
még ha be is lep a por - én vagyok, aki nézlek,
ott vagyok a por alatt, nincsen semmi másom,
csak a csupasz és meztelen igazságom.
Kéretlenül jöttem, most lábamhoz sár tapad,
de letérdelve már érzem, a fűszálakat
tudom, már kint vagyok és a kapu sincs sehol,
már csak a romok és a porfelhő karol,
érzem már - te itt térdelsz mellettem,
rád nézek és a szemed tükrében látom,
- mi van mögöttem..
2010.03.
A semmi
Látod?
Már mindenen túljutottam
a túléléseim irigylésre nem méltóak,
csak megnézhetőek csendben, hangtalan,
ahogy a napfénysziklák a múltban,
köröttem egek, földek forrnak egybe,
megtett évek, elvárások hada,
a mindent próbálók sehol se útjára léptem,
de az út nélkülem is lélegzik, helyettem,
hogy a "Hová" a mindenen át is a semmibe vezet,
hol bárhová nyitott az út, nem lehet,
csak a megállók posztjai a lámpafény alatt,
víztócsákból felcsapó pillanathadak,
cseppek, hideg ébresztő-jajok,
volt ami nincs, mégis semmit hagyok?
2012.09.23.
egy korty víz
Szomjazó vagyok
szavakra, szemre,
csókról álmodó cemende,
kezek erősét kívánó
erejüket gyengíteni akaró
szomj vagyok,
maga a megtestesült szárazság,
mi gyenge esőért suttog és kiált,
szó vagyok, halkan elhaló,
koldus
egy korty, egy korty szó?!
Kérlek, álomhozó,
borittas mámorító
ölbe vett érintés
lenne a szó
is,
már
víz,
csöpp
inni adó
egyetlen egy
emberi
szó.
( A Holdkóstoló rajzhoz)
2012.11.30.
megismernek a repedések
nem láthatót látni
ablakon kivül nézni a világot
már helyem van a párkányon
megismernek a repedések
valótlan lényemnek
helyet teremtenek
láthatatlan lábnyomomon
elolvadnak a vétkek
csak egy folt látszik
ha felkelnek a fények
majd elmossa az eső
ne féljetek
2011-08-21
Trilógia
Trilógia Kulcs-szavak:
évek, ügyvédek, védenek?, tisztaság, hazugságok, álszent, gyűjtőgetés,
szembekiáltás, lefogás, - bokor hát és gyerekkéz,
rendőrség, menekülés, fagyi, pad, beszéd, ki és meg,
látlelet, rettegés, kamra, kapu, kapualj,
barát, segítség, fényképek oda-vissza,
felületes, zománc, kitart, eltartás, járadék, csatolmány, határidő,
késő, számlák, kikapcsolás, védett, hamis, sutyorog, avatkozó, hizelgés,
képmutatás, jó-szelence, mindennap, túlélés, kiszabadulás, remény, mese,
bizalmatlanság, hit, feladás, csokoládé, méreg,
harag, gyűlölet,
kábulat, számolás - egy-kettő-három-négy... és egy-kettő-három-négy,
Nem. Mersz. akaratlan, félelem, görcs, álmatlanság, fal,
ajtó, smink, nevetés-versek
háttér, lopás, gúny, káröröm, patkány,
hurcolás,
kín
biciklizés, zene, szavak, szavak,szavak,
könyörület, Halott- tisztelet!, zsarolás, gyufa, álmok,
kés,
szerelem...
remény, élet, tánc, bódulat,
csodák, számok, kilométerek, hónapok,
évszakok, évek, percek,
matrac, szoba, fény, fülbevaló,
albérlet város, Élet
várak, állok , tekintetek,
csendbecsület, varázs,
mámor, tiszta
kulcs, levelek,
véletlenek, véltek, valósak,
vállak, alszik
A holnap...
jeljövő
"egyszerek" egyszerik,"veled" alható" csuprok, borpezsgők dobozok, ruhák, ingek, pólók,
cipők, és fűzők, viselések, hordott elhordottak, önhordottak, hátra festett arcok,
takartak, takaratlan-ok.
félések, és gombnyomások, másolások, bújás--elbújás,
önbőr-tagadások, arcformálás - csaláshintés, rendek őre küldés(telefon, hogy itt-e,)
nemek, igenek, szobordöbbenet, talaj, fal, vakolat, székek...
nyár, nyár, fekete, fák, gyáva, csukott…
ablakrajz, eladás, dobozok, pezsgőtörés az udvaron - csend
ablak, színpad, élet, majd
csokoládéfesték és tea
léleköntés
(2011-2012.)
göndör-hajú nyár
sorsom rőzse pirulása, zárószavak nincsenek
kulcstalan zsibong a reggel, ma már mindjárt felkelek, tegnap göndör-hajú nyárba, eltévedtem mint a szél,gubancszavak kötöttek belém mint hajókötél, s a dérapró harangokat rakott kezemre, rám-fagyasztva bocskorát, hogy merre járok, nesztelen?! ne legyen soha a világennyire hangos zajban: szabadság?! hol az irány?Pusztába rajzolták odaát a reggeltnem kiált.2013.01.14.