pergamen

kapocsi.ancsa•  2017. december 15. 08:54

májustalan


Megmutatnám, ahogy nyíló májusok
tavaszt bontanak kezedben
de ha eléd raknám sem vennéd észre
mily titok lakozik lelkünkben.
 
Túl futsz a sorson, mondod, csak mondod:
tedd így, szánd úgy, ha másé a dolgod,
bajuszt növeszt már az ereszre a tél,
mire tenyered ölébe végre elér,
 
megér szemed sugara, s te érthetetlen nézed:
Maréknyi elszáradt akácvirágot
vajon ki hagyott ott, hozzád lopva májusát.
 
Hamukoszorút von már hajunkba a dér.
Elfeledett nyarak szürke homlokú emlékeit szórod
szét a lábaidnál. Menj. Menjünk mind. Májustalan.


2017.12.12.

kapocsi.ancsa•  2017. július 22. 14:36

Sodrásban - érzékillúzió

nézd hogy hullok,
 
mintha paplanok melegségében lennék szösz,
mily botor gondolat,
ahogy rajtad megpihenni mertem véletlen,
de már tovább is rebbentem - ne félj,
elillanásom célja a végtelen...
 
nem sodródom, csak visz a szél,
s a leheleteknek meleg sóhaja,
nem kívánhatok többet - lélegezz,
én már vettem levegőt egyszer
elég ez, elégre delejez
 
már csak olaja lettem a jónak,
elcsusszan rajtam az olvadás,
mint csöpögni képes a méz, míg nem öreg
olyan ez, tapad a kézre, mégis elhulló
 
szösz ez vagy méz
csak érzékillúzió...

kapocsi.ancsa•  2017. július 16. 16:19

a semmire hímezlek


a semmire hímezlek
 
azon talán még elférsz,
míg én itt a napokban
kelmét így veszek,
te ott a dacokban
könnyűt nevetsz
s biztos csak a por,
mi árnyékot fedez
s mert egyre többet hull
a sötétség jellemez...
 
estet szeretek,
benne a csillagot,
amennyi viharkor
megmutatkozhatott,
éppen csak annyira,
nem többre, kevesebbre
mit megenged az ég
és keblébe beleég
 
de már - elég...

kapocsi.ancsa•  2017. január 16. 19:53

Nézőpont - átnevelés nélkül


Vergődik, mint kor a kórban,
halastó a halban - hol van,
összement kicsinyke kedve
zsákbamacskák szerelmese,
 
mesét forral, "hűt", igazit,
csendes csalitra vitt - repít,
míg, amíg... nem, idő kattan,
rázárul szűk kupakokban.
 
Sajnálat van, penge, vékony,
nézem, hogy hull szét - olajon,
mint a permet - most még csillog,
látszik kapkod lépte ahogy,
 
igyekszik a szót terelni,
mást is olyanná nevelni,
mintha félne - kihalóban,
van az olyan, mint ő - Hol van?!
 
Nem kell félni, kevés akad.
E világban szív is maradt.
Mely csak tiszta akar lenni,
nem hirdetve, csak emberi.

kapocsi.ancsa•  2016. október 16. 10:51

tegnapi porcelánbabák

persze tegnap...
emlékszel még?
sáros talpak
hogy hordák fel
az utakat
eltakarták járdáinkat
levéltakaró ropogásunk sem maradt
csak a tompítása
elnémítottak buta mása
pedig úgy siettünk
élni
Élni
szaladtunk a téren sírni
örömtől gyöngyöt
de
bánattá ért be...
beérlelt falatunk elrágatlanná lett
megállt állkapcsunk mert már a csend
fojtását kívántuk
porcelánbabák törtek sivárságot
hogy sikoltásukkal felverjék a rendet
ahogy felkapta a szél és összekevert mindent
kikapta kivitte ablakon
hordta
összekoccant fogunk zománca...
árva
Ó árva ez a csend
tenyér melege ha rejt
ha óv is még valamit
már észre nem veszik
már észre nem veszed
s én sem mondhatom
persze a tegnap
csak akkor lehetett
de a Ma mintha elkopott
Isten veled-et mormolna

https://www.youtube.com/watch?v=BDYQdp3-bhI

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom