pergamen

kapocsi.ancsa•  2021. január 10. 09:02

Lélekhorzsoló ( valahol...)

Tenyerembe bújik lenni a végtelenség maga,

ha már eljött, lennie kell, ha kell, ha nem szava,

összehúzná néha testét, lelkét rejtené a vágy,

ne lássa meg, ne vágyja így, szüntelenül a világ

 

te is, én is, bújunk egyre, 

(kicsinyre elrakott csoda)

hogy őrzöm és őrzöd, nem baj, ha öltött,

összevarrt kelméje sora

 

melegre óvott, didergősre égett,

ellentétek tettek két kezem közé,

hogy szólt a lassú, lépésed hordó

időtlenséged, lélekhorzsoló

 

elfogyok, telek, Hold leszek, kerek,

látható láthatatlanságom a bor,

koccintok is rád: olykor -olykor,

ha utolérsz, s ha utolérlek válaszolsz

 

valahol


kapocsi.ancsa•  2020. december 14. 07:28

Talán, talán

Talán szűk lenne a szoba, hová zártalak,

mennyit használt szó cseng: talán, talán...

egész lényemre kiható talány,

haszontalan kis csalfa lány,

 

kérdések halmaza, boglya, bokra,

választ sem váró, mogorva mosolyba,

suttogott Talán... nem is él, Talán,

álomfonó (volt) ma sem elég holt.

 

Kellene talán, ki tudja miért, talán

majd megmondod egyszer ezt is majd,

"egyszer" kizárt, de nem baj majd hajt

Talán azért, mert mit sem ért,

 

Talán mert Úr, Talán, csak húr,

egy folyton pengő hang rezeg,

meg-megrezzen néhol, nap rebeg,

s lesütött szemén a pillanat,

 

meglebben szólít, cserben hagy

némán csak sejtet: Talán, talán...

elhagyott énje, csendes árny,

bolyongó ének él, talán, talán...


kapocsi.ancsa•  2020. október 23. 20:56

Messze volt...

Messze volt...

messze volt a tél a szóban,

messze volt a hangulat,

elbújt ott a mosolyok közt,

kimondatlan ott ragadt,

mögötte súly, só és fátyol,

ajkon a fog nyomott hagyott,

s mutatta önmagát a kérdés,

kimondatlan dadogott,

levegőt vett, mélyet, fájót,

közönyös álca megbukott,

mennyire ismer, úgyis mindegy,

kimondatlanul is tudott,

ismert a lényeg, nyitott a lélek,

hazatalál ha kell, ha nem,

és szótlan szájakon félszeg otthon,

kimondhatatlanul, délcegen


https://www.youtube.com/watch?v=1fO7WtjvNDE...

kapocsi.ancsa•  2017. december 15. 08:54

májustalan


Megmutatnám, ahogy nyíló májusok
tavaszt bontanak kezedben
de ha eléd raknám sem vennéd észre
mily titok lakozik lelkünkben.
 
Túl futsz a sorson, mondod, csak mondod:
tedd így, szánd úgy, ha másé a dolgod,
bajuszt növeszt már az ereszre a tél,
mire tenyered ölébe végre elér,
 
megér szemed sugara, s te érthetetlen nézed:
Maréknyi elszáradt akácvirágot
vajon ki hagyott ott, hozzád lopva májusát.
 
Hamukoszorút von már hajunkba a dér.
Elfeledett nyarak szürke homlokú emlékeit szórod
szét a lábaidnál. Menj. Menjünk mind. Májustalan.


2017.12.12.

kapocsi.ancsa•  2017. július 22. 14:36

Sodrásban - érzékillúzió

nézd hogy hullok,
 
mintha paplanok melegségében lennék szösz,
mily botor gondolat,
ahogy rajtad megpihenni mertem véletlen,
de már tovább is rebbentem - ne félj,
elillanásom célja a végtelen...
 
nem sodródom, csak visz a szél,
s a leheleteknek meleg sóhaja,
nem kívánhatok többet - lélegezz,
én már vettem levegőt egyszer
elég ez, elégre delejez
 
már csak olaja lettem a jónak,
elcsusszan rajtam az olvadás,
mint csöpögni képes a méz, míg nem öreg
olyan ez, tapad a kézre, mégis elhulló
 
szösz ez vagy méz
csak érzékillúzió...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom