Isteni állatkert

Bolondos dallamot fütyül most a szél,
Úgy zeng, mint aki egy csodáról mesél,
Ék-kővel díszíti fel a Szilvesztert,
Kívánok az Új Évre Boldogság-tengert.

Ezeket a sorokat a fórum egyik részéhez írtam, de átmásolom ide is, hogy meglegyen. Pár bejegyzés olvasása után fogalmazódott meg bennem.


Szeretném leszögezni, hogy amit írok, az csak és kizárólag a saját véleményem! 
Igazából nem nagyon irogatok sehova, nem folyok bele vitákba, egyszerűen csak felteszem a saját irományaimat, hogy valahol meglegyenek egy helyen. (viszont sokat olvasok itt... 
De most nem bírom ki szó nélkül. 
Edeke írta: (dentonnak) 
"Nevetséges, bagatell az ok, amivel megkeresnek titeket. Egy vessző, egy szó... Mit akarnak, ezek az amatőrök? Kit érdekel, hogy a béna írásukban lett-e változtatás, vagy nem? 
Elárulom, nem a vessző a probléma, hanem valami sokkal több. Nem biztos, hogy itt versekről van szó. Sokkal inkább sorsokról, bajokról, örömökről. 
Vajon, a válaszod segített valakinek? Előbbre vitte a dolgot a megoldás felé? Vagy, csak újabb indulatokat kelt? 
Én általában nem értem ezt a világot, Szerintem ez egy idióta éra, ahol az érvényesül, aki élelmes. 
Sok pofont kapunk odakint. Ezért jó, ha van olyan hely ahova bemenekülhetünk, legyen az akár egy irodalmi portál. 
Legalább, egy picit gondolkodjatok el az okon, s ne az okozatot figurázzátok ki, hisz az valóban ...hát...bagatell. " 
Nála a pont!!!! 
Tökéletesen igaza van. Nem vagyunk egyformák, se fizikailag, se szellemileg. Lehet kritikát írni, de csak olyat, ami segítség és nem bántás. Egyetlen embernek sincs joga, hogy a másikat lenézze, bántsa, sárba tapossa. Persze, olyan világban élünk, ahol a civilizált társadalom ezt teszi. Szembe állíthatnám a civilizált társadalmat azokkal, akik azt sem tudják, hogy pl. mi az internet. Ők a természet szabályai szerint élnek. Most erről nem írnék többet, mert oldalakat lehetne ezzel megtölteni és akkor rájönnénk arra, hogy nem is annyira mi vagyunk az evolúció csúcsa.
 
Ami viszont most írásra késztetett, az Pera76 bejegyzése: 
""Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az ostoba. Vesd meg őt! 
Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, az egyszerű lélek. Tanítsd őt! 
Aki tud, de nem tudja, hogy tud, az alszik. Ébreszd fel őt! 
Aki tud, és tudja, hogy tud, az bölcs. Kövesd őt!" 
(Közmondás) 
Aki tud és tudja, de úgy él, mintha nem tudna, az hüle, ássa el magát. Adj neki lapátot. 
(Kiegészítés tőlem.) " 
Kedves Pera! 
Ez egy csodás és bölcs Perzsa közmondás. Sajnos nem sokan értik és ahogy olvasom a kiegészítésed, te sem értetted meg. 
Mert "Aki tud, és tudja, hogy tud...", az nem él úgy, mintha nem tudná. Ilyen nincs! Ők (nagyon kevesen vannak)már olyan magas szinten élnek az emberi társadalomban, amit a többség elképzelni sem tud, sőt megkockáztatom azt is, hogy félnek tőlük és ebből a félelemből fakadóan "hülének" nézik őket. 
Ők soha, senkit nem néznek le, nem erőltetik az akaratukat senkire. Ha valaki követni szeretné őket, akkor sem tanítanak (ezt nem is lehet tanítani), csak "mankót adnak mások kezébe".
 
Az élet nem csak jó és rossz oldala van. Ha már közmondás: "Minden rosszban ott van a jó is." 
Mivel ez egy irodalmi portál, lefordítom a versekre: 
Akik itt vannak és verseket tesznek fel, 99 % nem törekszik babérokra. Egyszerűen csak szavakba, sorokba foglalják a különböző érzéseiket....csak azért, mert... Sok oka van, de talán a legáltalánosabb az, hogy megosztják örömüket, ha bánat éri, akkor egy kicsit megkönnyebbül a lelke. 
Ezek az írások nem vesszőkről és pontokról szólnak, hanem érzésekről...annak az embernek az érzéseiről. 
Jó vers? Rossz vers? Megítélés kérdése. Kinek mi tetszik. Nagyon sokat olvasok és vannak olyan versek, amiket agyon dicsérnek, mert épp olyan valaki írta, de pl. nekem nem tetszik. Itt megint kihangsúlyozom, hogy nekem!!! Ahogy már írtam: nem vagyunk egyformák. 
Egy valamit mindenkinek tudnia kell: soha nem leszünk az evolúció csúcsa! Miért? Gondolja végig mindenki, hogyan élünk, mit teszünk és akkor megkapja a választ. (ha mégsem, akkor nem is szorul magyarázatra)
 
Befejezésként: Nem bántani, hanem segíteni kellene egymást, így talán lesz még távoli jövője az emberiségnek. 
Ezzel a bölcs közmondással zárom a gondolataim (amit újra hangsúlyozok: csak az én véleményem!!!) 
"Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni." 
Fordítsa le mindenki úgy, ahogy akarja!

Csontszilánkok csörögnek csörömpölve,
faágakra fellógatva forognak,
keselyűk keringenek körbe-körbe,
vér-bűzös vadállatok vonyítanak.
 
Elfeledett emberek emlékei
levegőben látomásként lebegnek,
időtlen időknek írmagjaiként
szívszorító szövetségben szenvednek.

Bárányok legelésznek, néha-néha
felbégetnek. A Hold vörössé válik.
(most nem bárány vére festi vörösre)
Farkas vadászik, de nem a gyengébbre,
falkáját kell védenie. Nem látja,
csak érezni akarja, ahogy húsba
vág az éles karma, ahogy szilánkra
törik a csont erős fogai alatt.
A vér ízét mindig érzi, de akkor
is ő szabad marad...

Míg sütök neked palacsintát,
rúgd le szépen a gumicsizmát,
na jó, nyakkendőt nem kell kötnöd,
csak kiéhezve ide jönnöd.
 
A palacsintát ne cikizzed,
mert rád szórok egy kiló lisztet,
azzal tuti, hogy jól fogsz lakni,
vagy finomabbat akarsz kapni?