Isteni állatkert

Szidod azt ami nincs? Jól teszed!
Magad nem rúghatod szét a segged,
hisz mindkét lábad előre néz,
így hátsón rúgni magad, nehéz.
 
Azt üzened, hogy le...hatnak?
Na ettől röhögőgörcsöt kaptak
azok az istentelen Istenek,
akiknek magadban ezt üzented.
 
Folytassam? Nem teszem, hisz látod,
ezt az istentelen kettős világot,
amiben tudod, tudom, hogy miért,
csak azt nem, hogy mi a rossebért?
 
(van egy baráti ajánlatom neked:
ha akarod, szétrúgom én a segged)


Amúgy: 16

Menekülünk a semmibe. Oda tartunk..
Mert semmik és senkik vagyunk. Tényleg
így gondoljuk? Hagyjuk, hogy irányítsanak
mások? Legyünk bábok, akikbe nagyot
rúgnak, akiket csontig nyúznak? Ugye
nem hagyod? Ha igen, akkor megáshatod
a saját sírod! Én már megástam a
sajátom... Sokan szórtak rám földet,
de valami másoktól megkülönböztet:
Én: ÉN vagyok! Ez az ÉN életem! Többé
nem engedem, hogy mások döntsenek felettem!
Ledobáltam magamról a földet...
TE mit teszel????
(velem tartasz, vagy örökre elveszel?)

Minden reggel, ahogy kinyitom a szemem,
az első dolgom: a kávém magamba nyelem,
...én édesen szeretem, tudom...te nem.
De most keserű a kávé a számban,
te édesítetted meg ebben az országban,
ahogy reggel a soraid között kószáltam.
Istenbíz megértelek, de hiányzol nagyon,
minden szürke hétköznap és ünnepnapon,
tudod-tudom: Don Quijote és a szélmalom...

Kicsit megkésve kívánok Boldog Új Évet,
sok meghitt pillanatot, szeretetben bőséget,
kívánom, hogy álmaitok valóra váljanak,
de csak a szépek, a rosszak tova szálljanak,
ne hulljanak szemeitekből fájó könnyek,
örüljetek az élet zajainak, s a csöndnek.

Nem szeretem a sablonos szavakat,
valahogy mégis le kellene írnom,
amit Karácsonyra kívánok nektek.
Kívánom, hogy a fény el ne vakítson,
inkább utat mutasson a sötétben,
az életet éljétek szeretetben,
szívetekben örök béke lakozzon,
minden fájdalom tőletek távozzon,
mosolygós legyen az összes pillanat,
s nem csak a Karácsonyi Ünnep alatt.