Isteni állatkert

Kettőnk közül te voltál az erősebb,

mégis (mert hagytad) két vállra fektettelek,

a "Szeretlek" mellé csak ennyit suttogtál:

"Imádom a vadmacskát benned."

Te azon az úton jársz amelyiken én nem,

Te arra gondolsz örökké, amire én nem,

Te eltűröd hogyha bántanak, én most már nem,

Te megtaláltad önmagad, én még keresem.

Neked nem hullnak a könnyeid, nekem igen,

Neked nem játszótér az élet, nekem igen,

Neked nem elég a pillanat, nekem igen,

Neked nincs félelmed, én magamba temetem.

Veled az élet sokkal könnyebb, mint nélküled,

Veled a pillanatok ontják rám fényüket,

Veled élem meg az őszinte szerelmünket,

Veled a sorsom egy ellentétes őrület.

Valamikor, amikor még nem voltál,

Az életem lebegett a pokol tornácán,

Lélegeztem, de mégsem léteztem,

Erős szikla-falakba ütköztem,

Nem tudtam áttörni a falakat,

Te mutattad meg nekem a kiutat,

Isten lettél az ismeretlenemben,

Nővé tettél őszinte szerelemben.

Nem leszek már soha egyedül,

A vihar bennem elcsendesül,

Párban veled minden álmunk teljesül.

Csak egy pillanat kellett ahhoz,
hogy örökké tartson... A mosoly
az arcodon megváltoztatta
az életem: megtudtam, milyen
boldog nőnek lenni, s milyen az
igaz szerelem. Valóra vált
az, amire mindig is vágytam:
ölelő karodban a mennyben
jártam. Nekem nem kell más, csak az,
amit Te adsz nekem: vigyázol
ránk, s feltételek nélkül szeretsz
engem...
 
Hálás vagyok a sorsnak,
hogy veled találkoztam,
hisz egész életemben
erről a szerelemről
álmodtam...

Együtt most új dimenzióba léptünk,
sebezhetetlenné vált a szerelmünk,
közös utat jelölt ki az akarat,
egymásban irányítjuk a sorsunkat,
nem létezünk már külön, csak MI vagyunk,
az életünkért közösen harcolunk,
óvlak téged, ahogyan te óvsz engem,
ebben a végtelen szép történetben.